tag:blogger.com,1999:blog-3192825878789341522024-02-06T20:56:34.559-08:00GuardiansScarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.comBlogger23125tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-4739304105673855492016-10-26T11:26:00.000-07:002016-10-26T11:28:04.886-07:0022.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emlékképek villantak be arról a szörnyű napról amikor Mr.Black elrabolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lennon elmesélt nekem mindent,hogy a hasamon találtak egy mély sebet amiről ezidáig fogalmam sem volt,hogy került oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
*Amikor kiértünk az épületből Theo letett a lábaimra. Mr.Black közeledett felénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bújj el. - suttogta az unokatestvérem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová? - kérdeztem kétségbeesetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A bokrok közé. - mutatott egy irányba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen de odavánszorogtam a mentséget adó ágakhoz és elbújtam. De a láz annyira elhatalmasodott rajtam,hogy nem vettem észre a mögöttem álló férfit aki betapasztotta a számat és a késével egy mély sebet ejtett a hasamon. De fájdalmat nem éreztem.*</div>
<div style="text-align: justify;">
Rémülten ültem fel az ágyamon és a mellettem fekvő Aydenre néztem. Békésen aludt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az óra még hajnali két órát mutatott tehát mindenki alszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Feltápászkodtam a meleg ágyból és a fürdőszobába vánszorogtam. Az arcomat hideg vízzel megmostam és ahogy belenéztem a tükörbe megláttam a mögöttem nem messze álló Aydent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máskor szólj ha kijössz. - ölelt át.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ide jöttem. Nem akartalak felébreszteni. - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akármikor ébressz fel. Tudod,hogy megijedtem? Nem akarom,hogy még egyszer csak így kigyere.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kezemet megfogva vezetett vissza a szobánkba és az ágyban maga felé fordított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom,hogy szereztem a hasamon lévő vágást. - fúrtam a fejemet a mellkasába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmeséled?</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan megráztam a fejemet mert még nem álltam készen elmondani neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha többé nem engedem,hogy bárki akár egy ujjal is hozzád érjen. Megvédelek mindentől és mindenkitől. - törölte le az arcomról a könnycseppeket amik makacsul előtörtek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy puszit nyomott a hajamba és a hátamat addig simogatta amíg el nem nyomott az álom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap a fiúk kora reggel elmentek így Lennonal folytattam bizalmas beszélgetést és bolondoztunk mint két kisgyerek. Bár azonban ez nem tartott olyan sokáig mert egy hatalmas csattanás jelezte nekünk,hogy társaságunk akadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bejárati ajtóhoz siettünk és megpillantottuk ott Mr.Wyattot. A félelem felülkerekedett rajtam. Lennonra néztem akinek az arcán hasonló érzelmek futottak végig.</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi gonoszul elvigyorodott majd becsukta maga mögött az ajtót és belépett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Távozzon! - mondta magabiztosan Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan lányok. Hiszen annyi minden történt az elmúlt hónapokban. Van mit mesélnem. - ült le a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nekünk nincs időnk erre. - tártam szét a karomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem sem lett volna időm arra,hogy a gyerekes poénod miatt hasaljak perceket a földön.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyra húztam a számat ezt meghallva de a következő percben Lennonhoz siettem mert Mr.Wyatt a talajra lökte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kirúgtak az állásomból miattatok! Van mit letörlesztenetek! - kiabált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mi tehetünk róla,hogy ilyen béna katona! - szállt szembe vele Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megölték a barátaitok a féltestvéremet erről már csak ti tehettek! - ordított.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szétnéztem a szobában hátha találok valami használható fegyvert de semmit nem láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felálltam a földről és Lennont is felsegítettem aki Mr.Wyatt elé lépett és egy csattanós pofont adott az arcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi vérben forgó szemekkel meredt a lányra és a nyakára tapasztotta a kezét. Lennon próbálta lefejteni a kezeit magáról de túl erős volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ijedtemben felsikítottam majd egy képkeretet felkapva Mr.Wyatt mögé léptem és a fején széttörtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal elengedte a fuldokló legjobb barátnőmet majd a falnak lökött és a pisztolyát elővéve a homlokomnak nyomta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Utolsó kívánság?! - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Forduljon fel...</div>
<div style="text-align: justify;">
Összeszorítottam a szemem és vártam a halálom pillanatát viszont csak egy lövést hallottam és éreztem ahogy a pisztoly csöve már nincs a fejemnél.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kinyitottam a szememet és Lennon állt előttem a gyilkos fegyverrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? - öleltem át.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmentettél. - suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is megmentettél engem Lennon. - feleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bejárati ajtó kinyílt és Aydennék jöttek be rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintetüket a mozdulatlan testre vezették majd ránk és a Lennon kezében lévő fegyverre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt itt? - érdeklődött James.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazi csata. - válaszoltam. - Bocsi a képért. - mutattam fel a maradványokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
James a szívéhez kapott majd Lennont is én engem is egyszerre az ölelésébe vont míg a többiek csak sokkoltan néztek.</div>
<div style="text-align: justify;">
James a következő pillanatban összeborzolta a hajamat mire tarkón csaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az anyád úristenit James! - morogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jack Lennonhoz lépett és az ölelésébe húzta és megcsókolta.</div>
<div style="text-align: justify;">
A földön lévő testre néztem és valahogy megnyugodtam. Talán nincs több veszély.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben? - ölelt át fél kézzel Ayden.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Vagyis gondolom. - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ajkait az enyémre nyomta és teljesen szembe fordított magával. A derekamra tette a kezeit és a végén Aaron köhögésére váltunk el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt szinglik is vannak. - mutatott magára és Jamesre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tűnt fel. - mosolygott rá Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez fájt. - legyezte magát drámaian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezzel itt mi legyen? - bökött James a holttestre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mr.Wyattra néztem aki az egyik kezét felemelve Jamesre célzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz! - kiáltottam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
James lenézett a férfire de már késő volt és a fegyver elsült. Egyenesen James gyomrába repült a golyó. A másik pillanatban még egy lövést lehetett hallani Lennon felől de semmivel nem törődve James mellé térdeltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- James nekem te vagy a legjobb barátom kérlek tarts ki! - kezdtem el könnyezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig is te leszel a törékeny kabalám. - beszélt hozzám fájdalmasan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne beszélj úgy mint aki meghal. Kérlek. - könyörögtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyétek kórházba én ezt elintézem! - Aaron hangja kemény volt. - Utána megyek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az autó út rettenetesen lassan telt és az sem segített hogy James eszméletét vesztette.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kórházban azonnal a műtőbe vitték a fiút és én egyedül Ayden karjaiban találtam megnyugvást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lennon folyamatosan magát hibáztatta,hogy rosszul célzott és mindannyian elmondtuk neki ez nem az ő hibája. Mindenki aggódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem halhat meg. James erős. Ő a csapat lelke aki mindenből viccet tud csinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom,hogy túléli...muszáj.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-72381097468925315832016-10-24T10:15:00.003-07:002016-10-24T11:27:10.321-07:0021. rész<i><u>Lennon Morris</u></i><br />
<br />
Az agyam ezerrel pörgött és csak csendesen hallgattam a fiúk veszekedését az autóban miután Theo felhívott minket.<br />
-Komolyan mondom! Hogy a fenébe nem veszed észre azt ha valaki bemegy a házba? - csapott Jack a kormányra.<br />
-Szerinted így akartam?! Nyílván azt akartam,hogy az egyetlen személy aki fontos nekem az életembe veszélyben legyen,ugye? Pontosan ezt terveztem! -kiabált Ayden idegesen.<br />
-Igazad van,ne haragudj. - suttogott Jack.
Mindenki ideges volt és félt. Ilyenkor könnyebben egymásnak esünk.
Jack a kezét a kezemre rakta és próbált engem nyugtatni. Valahogy most ez nem sikerült neki. Nem tudtam ellazulni pedig általában sikerrel szokott járni.
Elkezdett fájni a fejem, azt hittem nyomban szétrobban, már a gondolatok sem fértek el a fejemben. Közben Jack száguldott az úton mint egy őrült a legközelebbi kórház felé. A hátsó ülésen Ayden ölében tartotta Zoey ernyedt testét. Egyszer csak rám emelte szemeit, könny csillogott benne. Van az a mondás, hogy a szem a lélek tükre, hát én most láttam Ayden lelkét és összes érzését. Szavak nélkül is megértettük egymást, nem is tudtam volna mondani semmit, köpni nyelni nem tudtam.<br />
- Végre itt vagyunk! - lélegzett fel Jack. Ahogy megérkeztünk azonnal kirobbantunk a kocsiból és Ayden a karjaiban vitte be Zoeyt. Ezután minden olyan gyorsan történt, a dolgok összemosódtak. Arra emlékszem, hogy bevitték a műtőbe, a kötelek össze-vissza vagdosták a kezét és csupa vér volt, majd valaki megragadta a karom és leültetett.<br />
<br />
Pár órával később<br />
<br />
Már majdnem leragat a szemem mire az orvosok befejezték az operációt. A kötelek annyira elvágták a kezeit és a lábait, hogy muszáj volt összevarrni, sőt találtak egy nagyon mély vágást a hasán, amiből szinte megállíthatatlanul folyt a vér. De vége, túlélte, élni fog. Zoey láza még az egekben, bár már nem életveszélyes, így meg is engedték, hogy egy rövidke időre bemehessek hozzá. Eszméletlen volt, még nem ébredt fel, nem is csodálkozom rajta. Leültem mellé és megfogtam vékony kezét. Olyan törékenynek tűnt, a szívem szakadt meg, hogy megint ilyen állapotban kell látnom őt.<br />
- Szeretlek Zoey, remélem hallasz engem és tudod én mindig melletted vagyok!<br />
<br />
1 hónappal később<br />
<br />
A tornácon üldögéltem, a Nap gyengéden sütötte az arcomat és ebben a pillanatban minden tökéletesnek tűnt. Zoey feje az ölemben pihent, éppen sztorikat meséltünk egymásnak. Boldog vagyok ilyen önfeledtnek látni azok után amiken keresztül ment.
Egyszer csak eszembe jutott milyen csikis is az én barátnőm és eszeveszetten el kezdtem csikizni. Ő azonnal felvisított és szaladni kezdett.<br />
- Lennon kérlek fejezd be! Nem kapok levegőt - vihogott és próbált lehagyni. A kertben szaladgáltunk és egyfolytában nevettünk, de egyszer csak a jó kondimnak köszönhetően utolértem és lerántottam magammal a földre.<br />
- Zoey ígérd meg, hogy mindig ilyen boldognak foglak látni! - mondtam félig mosolyogva, félig komolyan.<br />
- Ígérem, Lennon!
Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-90040753729690756232016-10-17T23:35:00.003-07:002016-10-18T11:39:52.145-07:0020.rész<i><u>Zoey Morgan</u></i><br />
<div>
<i><u><br /></u></i></div>
<div>
Amikor magamhoz tértem egy ismeretlen helyen találtam magam. </div>
<div>
Hirtelen azt sem tudtam mi a nevem. Semmire nem emlékszem. Hogy kerültem én ide?</div>
<div>
A kezeim és a lábaim szorosan egymáshoz voltak rögzítve és a számra egy vastag ragasztószalag volt ragasztva. A könnyek mardosták a szememet de nem engedtem utat nekik.</div>
<div>
A látásom homályos volt és egyszerre volt melegem és egyszerre fáztam. A lázam az egekbe szökött és nem tudtam semmit sem csinálni. Teljesen tehetetlen voltam egy idegen helyen. </div>
<div>
- Felébredt Ayden pici hercegnője? - vágódott ki hirtelen egy ajtó mire ösztönösen összerezzentem. </div>
<div>
Közelebb lépett hozzám és jobban szemügyre vettem. </div>
<div>
Alacsony és kövér testalkat. Kopasz fej. </div>
<div>
- Most biztosan azon jár a kicsi fejed,hogy miért is vagy te itt. - folytatta. - Az én nevem Mr.Black és a fiúk főnöke vagyok. Jobban mondva a volt főnökük. Kiléptek az én bérgyilkos szervezetemből és én ezt nem akarom. Tudod ők voltak a legjobb embereim. Ezért vagy te itt. Egy kis motivációt adok nekik a munkához. - magyarázott nekem vigyorogva. - Ügyesen átjutottatok a határon. Eszembe se jutott volna,hogy itt vagytok de hát történt veled egy kis baleset és a kórházban mindent adminisztrálnak. </div>
<div>
Bérgyilkos szervezet? A barátom,a bátyám és a barátaim bérgyilkosok lennének? De már nem azok?</div>
<div>
Ezer kérdés cikázott a fejemben és egyikre se kaptam semmi választ.<br />
A következő pillanatban újra kinyitódott az ajtó és belépett rajta egy magas alak.<br />
- Theo vigyázz rá! De szem elől ne merd téveszteni! - mutatott fenyegetően rám.<br />
A fiú bólintott majd ahogy Mr.Black kisétált a szobából odasietett hozzám.<br />
Ekkor pillantottam meg Theot. A felismerés rögtön belémhasított. Hiszen ő az unokatestvérem. A szalagot levette a számról és ijedten tette a kezét a homlokomra.<br />
- Basszus... - szitkozódott. - Jól vagy?<br />
- Hogy lennék jól? - kérdeztem.<br />
- Igazad van hülye kérdése volt.<br />
Elővett egy bicskát a farzsebéből minek hatására hátrálni kezdtem de megfogta a lábamat és a köteleket levágta róla. Ezután a kezemhez nyúlt és arról is leszedte.<br />
- Sajnálom Zoey amit tettem. De már szóltam Jacknek,hogy merre vagyunk és úton vannak. Nem sokára ide is érnek. Most pedig kiviszlek innen. - húzott fel a földről.<br />
A lábaim remegni kezdtek és a világ forgott velem. Minden kezdett elsötétedni.<br />
Szó szerint Theo karjaiba borultam és csak annyit éreztem ahogy a térdeim alá nyúl és felemel.<br />
- Nem ájulhatsz el! - indult el velem ki.<br />
- Pedig várnak rám. - motyogtam tudatlanul.<br />
- Igen várnak de nem ott ahol te gondolod. - beszélt hozzám kétségbeesetten.<br />
Az időérzékemet teljesen elvesztettem és fogalmam sem volt,hogy mióta haladunk és mennyit.<br />
A melegség teljesen elárasztott és csak a forgó világra tudtam figyelni.<br />
Léptek ütötték meg a fülemet és félig kinyitottam a szememet.<br />
- Zoey! - kiabált egy hang. Ayden.<br />
Másik kezek nyúltak alám és megéreztem a szerelmem férfias illatát. Szorosan szorított magához és folyamatosan suttogott a fülembe.<br />
- El ne merj ájulni,hallod?! Zoey kérlek tarts ki mindjárt vége ennek az egésznek. - nyomott egy puszit a hajamba.<br />
- Végezzünk azzal a patkánnyal! - kiabált Jack.<br />
- Visszajövök. - suttogta a fülembe Ayden.<br />
Lerakott a puha fűre de nem hagytak egyedül mert Lennon leült mellém bár ebből nem sokat érzékeltem. A láz átrepített egy teljesen másik világba ott ahol nincs fájdalom se szenvedés.<br />
- Zoey nem hagyhatsz itt. - sírt fel Lennon. Lennon sír?<br />
A légzésem egyre nehezebbé vált és éreztem ahogy az agyam kezd kikapcsolni. Nem tudtam semmit.<br />
- Nem teheted ezt! Nem veszíthetem el a legjobb barátnőmet.<br />
- Nem veszítesz el. - dadogtam.<br />
Kinyitottam a szememet majd rögtön be is csuktam azt. Nem volt erőm nyitva tartani.<br />
- Fiúk! - sikított fel Lennon. - Ne! Zoey kérlek ébredj fel!<br />
Lennon a kezét az enyémre tette és ez volt az utolsó érzés amit éreztem. A szél sűvítését hallottam a fülembe és egy nyomást éreztem a tarkómban. A szemem előtt egy pillanat alatt pergett le az életem. Láttam magamat és Jacket ahogy kint játszunk a kertben kicsiként. Ahogy Lennonal sminkeljük magunkat még idétlenül mert csak játszunk. Aztán az első találkozásomat Aydennel,a csókunkat,a gránátot...mindent.<br />
A világ megszűnt körülöttem létezni. Minden elsötétült.</div>
Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-36657482256429949702016-10-17T09:51:00.003-07:002016-10-17T12:27:14.340-07:0019. rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Lennon Morris</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon mérges voltam először a fiúkra, de nem vagyok egy haragtartó típus, ezért nem tudtam olyan sokáig neheztelni rájuk. Miután visszaértünk a házhoz Aaron és James vacsorával vártak minket. Le voltam nyűgözve, látszott rajtuk mennyire próbálnak Zoey kedvében járni, hogy megbocsájtson nekik. Persze én tudtam, hogy ha szándékosan tették is volna akkor se lenne mérges. Zoeynak olyan nagy szive van, ezt mindig is irígyeltem tőle.
Jack és Ayden már nem bocsájtottak meg a fiúknak ilyen könnyen. Nekik a tudat, hogy a legjobb barátnőmet baleset érte sokkal jobban fájt mint Zoeynak az egész baleset.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragoskodj már! - fordultam Jack felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyne haragudnék?! Egy vacsora miatt szerinted majd meggyógyul Zoey keze? - morgott rám.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! De ha a testvéred nem haragszik rájuk akkor neked sem kellene! - feletem neki.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd én tudom,hogy nekem kell-e vagy.... -
Jack nem tudta befejezni a mondandóját mert fölémásztam és az ajkaimat az övére nyomtam. Egy csókkal hallgatattam el mert nem akartam vele vitába keveredni. Kezét a csípőmre tette mire elváltam tőle.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne szemtelenkedj! - vigyorogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne? - vonta fel fél szemöldökét majd fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy tombol benned a vágy de most nem lehet. - sóhajtottam fel fájdalmasan.
Nagy sóhaj kíséretében legördült rólam és elterült az ágyon. Ezen csak felnevettem és közelebb bújtam hozzá. Gyors puszit nyomtam az arcára majd lehunytam a pilláimat és beléptem nem is olyan sokára az álmok világába.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3 hónap múlva</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kereken három hónap telt azóta amióta Angliába szöktünk. Senki nem tud rólunk semmit. Lehet azt hiszik meghaltunk vagy elképzelésem sincs.
Zoey keze szinte már teljesen meggyógyult és a két fiú is megbocsájtott a másik két fiúnak. Jack volt az aki legkésőbb hiszen Zoey tudott hatni Aydenre aki a lány minden kívánságát figyeli.
Egyik nap elmentünk bevásárolni, csak Zoey és Ayden maradtak a házban. Zoey nem érezte túl jól magát és Ayden természetesen felajánlotta hogy gondoskodik szerelméről. Amint visszaértünk egyből barátnőm szobája felé vettem az utat. A konyha mellett elhaladva Aydent pillantottam meg, aki éppen kaját készített. Megálltam és köszöntem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. Visszaértetek? Mindent megvettetek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, persze. Zoey?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fent alszik a szobában. Szinte mióta elmentetek alszik. Úgy gondoltam csinálok valamit mire felkel mert még nem ebédelt. Felmennél felkölteni? Én még befejezem ezt.<br />
Megint elindultam a szoba felé. Amikor benyitottam nem találtam senkit. Biztos a fürdőszobában van. Bekopogtam, de senki nem válaszolt. Kezdtem megijedni. Mindegyik szobába benyitottam, de sehol se volt. Lekocogtam a konyhába ahol Ayden tartózkodótt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol van Zoey? Nincs fent sehol - ekkor a többiek bejöttek, a megvásárolt cuccokkal a kezükben.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy nincs sehol? - a fiúk mind oda néztek ránk.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? - kérdezte Jack.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eltűnt Zoey! - mondta Ayden, de már rohantam kifelé az utcára, hogy Zoey keresésére induljak. Előbb kinéztem a kertbe hátha csak ki ment levegőzni, de ott se találtam sehol. Elkezdtem rohanni az utcán, mindenhol az ő arcát láttam, de igazából senki nem az ő szép és természetes arcát viselte. Azt se tudtam merre menjek csak rohantam amerre a lábam vitt. Az gondolatok cikáztak a fejemben, egyszerre árasztott el a kétségbeesés és a harag keserű íze. A lábam elkezdett remegni, olyan volt mint egy kocsonya, már majdnem feladták a szolgálatot, amikor hirtelen valaki megragadta a vállam. Jack volt az és egy papírt szorongatott a kezében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elrabolták. Hagytak itt egy levelet. Lennon az a mocskok rabolták el és azt akarják, hogy visszamenjünk. Azért rabolták el, hogy megint részt vegyünk a piszkos ügyeikben. Ha nem megyünk vissza megölik.
</div>
Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-10740127643633433972016-10-11T11:25:00.002-07:002016-10-11T11:27:26.599-07:0018.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u><br /></u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A ház egyszerűen csodálatos. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz eléggé kicsi de a legfontosabb az,hogy itt biztonságban vagyunk. Senki nem sejti,hogy merre is vagyunk pontosan azt pedig főleg nem gondolják,hogy Angliában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolatmenetemből az szakított ki,hogy Ayden közelebb húzott magához. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiányoztál. - motyogta édesen álmában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megforuldtam a karjai között és halvány mosollyal az arcomon figyeltem őt ahogy alszik. Az arca megtört volt, nem olyan mint a tábor előtt. Ez nagyon elszomorított hiszen nem tudom mi történt ott velük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy apró puszit nyomtam az arcára majd felkeltem az ágyról és annak reményében indultam el a nappaliba,hogy rajtam kívül valaki ébren van. A nappaliból kiszűrődő hangok alapján a két jómadár pedig nagyon is maguknál vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te fogsz a földön aludni! - morogta Aaron.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te fogsz a földön aludni! - kontrázott rá James.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megráztam a fejemet és leültem a kanapéra mire felém kapták a fejüket. James diadalittasan elvigyorodott majd felém fordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey drága,kérlek téged mond meg ki aludjon a földön? - mutogatott maguk között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem alszotok egymás mellett? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nekünk csak egy egy személyes ágy jutott. - magyarázta meg Aaron.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor Aaron aludjon a földön. - rántottam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért én?! - visított fel a fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
- James az én lelkitársam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aaron összeszűkült szemekkel méregetett majd megfogott egy pohár vizet az asztalról és elindult felém. Ijedten néztem rá és védekezően magam elé tettem a kezeimet. Most komolyan le akar engem önteni? </div>
<div style="text-align: justify;">
James a cselekedetét látván kiverte a kezéből a poharat ami hangos csörömpöléssel csattant a földön ezer apró szilánkba végződve. Minden olyan gyorsan történt. Aaron neki ugrott Jamesnek és mivel láttam,hogy a kanapé felé zuhannak amilyen gyorsan csak tudtam felálltam de ugyanazzal a lendülettel meg is csúsztam a vizes padlón és beletenyereltem a szilánkokba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fájdalmasan felsikítottam és a vérző kezemre kaptam a tekintetemet. A fiúk ijedten pillantottak rám és idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aaron te állat. - lökött még egy utolsót James a srácon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem telt el szerintem fél perc sem mire az emeleten alvók is felébredtek és lejöttek minket megnézni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felváltva kapkodták a tekintetüket köztem és a fiúk között. Lennon hozzám lépett és segített felállni a földről. Megnézte a tenyeremet majd hagyta,hogy Ayden vegye át a helyét aki behúzott a fürdőszobába és megmosta a kezemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti vadbarmok! - hasított bátyám hangja a levegőben. - Mit csináltatok?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallottam ahogy James remegő,bűnbánó hangon elmeséli a történteket és ezután hatalmas csönd támadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti isten csapásai! Hogy lehettek ilyen idióták? - kiabált Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ayden eltorzult arccal mosta le a kezemről a saját véremet és miután végzett egy zsebkendőt helyezett rá. A másik kezemet megfogva húzott vissza ahol minden szempár ránk szegeződött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan mondom ha ez mégegyszer előfordul én agyonverlek titeket. Tőlem üthetitek egymást ott ahol akarjátok de ha kárt mertek benne okozni csupán még véletlenül is én olyat csinálok veletek amibe még én sem merek belegondolni. - közölte a fiúkkal olyan hidegen a dolgot,hogy még nekem én is kellemetlenül éreztem magam. - Hol van itt orvos? Kórház?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyan csúnya? - jött oda hozzám Jack és a kezemet a kezébe véve kezdte el tanulmányozni a sebeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint láthatod te is szerintem nem fog itthon magától meggyógyulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kórházban hamar végeztünk ugyanis alig volt pár ember. A rendelőbe Lennon kísért be mert Ayden és Jack nem szeretik az ilyen helyeket. A kezemet öt öltéssel kellett összevarrni ami nagyon kellemetlen volt de teljesen kibírható. Egy hét múlva fogják a varratokat kivenni addig is át kell majd kötözni és ha szükséges visszamenni vele az orvoshoz. Csak engem érhetnek ilyen balesetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsiban elől foglaltam helyet Ayden mellett aki komoly tekintettel nézte az utat. Néha-néha a kezét a combomra tette de ezt a hátul ülő Jack hangos nem tetszéssel fejezte ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
Miután leparkoltunk az autóval senkit meg nem várva mentem be a házba ahol legnagyobb meglepetésemre a fiúk azonnal a nyakamba ugrottak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kérdéseikkel bombázva kezdtek el tolni a konyhába ahol az asztalon vacsora várt minket és terített asztal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Fiúk ezt nem kellett volna. - mosolyogtam rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem. Ez a legkevesebb. - legyintettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudjátok,hogy én nem haragszom rátok? - kérdeztem tőlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hálásan elmosolyodtak és kihúzták nekem a széket és miután leültem be is tolták. Aaron szedett nekem az ételből és elkezdte felkockázni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen Aaron! Nem vagyok béna. - nevettem fel. - Ne vágd fel nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre a mondatomra Ayden és a többiek ültek le az asztalhoz. Ayden a székével közelebb jött és egy csókot nyomott az ajkaimra. Lennon velem szembe foglalt helyet és mellette Jack ült. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki neki látott a vacsorának és amikor végeztünk a mellettem ülő barátom a desszertért nyúlt mire Aaron tágra nyílt szemekkel nézett rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hess onnan! Az Zoey sütije. - csapkodott összevissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én megosztom vele. - bújtam közelebb hozzá mire mindenki húgatni kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez van ilyen a szerelem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szobánkba felérve Ayden a derekamnál fogva húzott magához és ajkait az enyémekre nyomta. </div>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen egymásnak préselődtünk és csak levegő hiányában voltunk képesek elválni egymástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végre kettesben. - súgta ajkaimra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ideje volt. - mosolyogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Féloldalas mosolyra húzta a száját és még kaptam egy rövid csókot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután a fürdőszobába siettem és egy gyors zuhanyt vettem. Nagyon jólesett magamat áztatni a forró vízben és lemosni magamról a mai nap piszkát. A kezem miatt csak egy kézzel tudtam hajat mosni de ezt is megoldottam nehezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint végeztem visszasiettem a szobába és bedőltem az ágyba. Ayden is elment zuhanyozni és már csak annyit észleltem,hogy bedől mellém az ágyra mert ekkor magával ragadott az álom világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-46437683721481392542016-10-10T10:19:00.000-07:002016-10-10T10:19:50.935-07:0017. rész<i><u>Lennon Morris</u></i><br />
<br />
Hosszú idő óta végre rendesen fel tudtam lélegezni. A kocsi felé rohanva azon gondolkodtam, hogy mikor fog végre felrobbanni az egész kóceráj. Bepattantunk a járműbe és amilyen gyorsan csak tudtunk elmentünk onnan. Mindenki nagyon feszült volt, Jack vezetett, mert a másik három fiú képtelen volt rá. Bár Jack is nagyon ideges volt, a keze szó szerint remegett a kormányon. Egyszer csak hátrafordultam Zoeyhoz. Nagyon foglalkoztatott valami a szöktetéssel kapcsolatban.<br />
- Miért nem robbant fel a gránát?<br />
- Mert az egész egy kamu volt. Nem volt igazi a gránát - szólalt meg a kormánynál Jack.<br />
- Micsoda?! És erről mi miért nem tudtunk? - háborodott fel mögöttem James.<br />
- Azt akartuk Jackkel, hogy hihető legyen az egész, ezért nem szóltunk - mondta Zoey fáradtan. Szép arca sápadt és koszos. Megviselte ez az egész helyzet.
<br />
- És most mi lesz? Hova megyünk egyâltalán, mert hogy haza nem mehetünk az biztos - érdeklődtem a többiektől. Jack egy pillanatra rám nézett.<br />
- Angliába megyünk - közölte velem. Ezer meg ezer gondolat futott végig az agyamon. Anglia? Hogy kelünk át a falon? Találkozok még a szüleimmel? És ha sikerül átjutni onnan hova tovább? Jack a kezét a lábamra simította és gyengéden megszorította. Rápillantottam, arcán láttam hogy ideges viszont az is tükröződött tökéletes arcán, hogy nem terv nélkül vág neki ennek az őrültségnek.<br />
Újra a hátul ülő társaságra néztem akik halkan suttogtak és feltűnt, hogy Ayden egy pillanatra sem engedi el Zoey kezét.<br />
- Akkor mindent a terv szerint kell csinálnunk. Nem kezdünk el őrül módjára szaladgálni. Ugye Zoey? - szólalt meg James.<br />
- Miért én? - kapott a szívéhez legjobb barátnőm.<br />
- Nem is tudom. - röhögött fel. - Maradhat a mi titkunk.<br />
Zoey dühösen méregette a mellette ülő fiút. Nem lennék most James helyébe.<br />
Őszintén szólva már nagyon hiányzott számomra az örökös civakodásuk. Ez az a társaság ahol mindig feltöltődöm energiával és akármilyen rossz is a napom mindig sikerül mosolyt csalniuk az arcomra. Ez az én csapatom, a családom. Ők majd segítenek nekem elfeledni azokat a szörnyű emlékeket amiket a táborban szereztem.<br />
- Nekem nem kellene tudnom a tervről? - eszméltem fel bambulásomból.<br />
- A lányok csak maradjanak ki ebből. - nyújtott át egy pisztolyt Aaron Aydennek.<br />
- Igen? Akkor te mégis miért veszel részt benne? - oltottam le egy pillanat alatt.<br />
A beszólásomat Jack és Zoey hangos nevetéssel jutalmazta míg a másik kettő fiú csak halkan kuncogott. Bár a durcás Aaron ott ült hátul így nem csodálkozom ezen.<br />
<br />
Az út borzalmasan hosszú volt így bevallom őszintén el is aludtam a felénél. Egyszerűen csak jó volt úgy aludni, hogy tudtam nem kell semmitől sem félnem. Jack biztonságot nyújtott nekem csak a puszta jelenlétével is. Az is nyugalommal árasztott el, hogy kivilágosodott tehát reggel van.<br />
Ahogy kinyitottam a szemem pedig az ő mosolygós arcával találtam szembe magam. Egy lágy csókot nyomtam az ajkaira és közelebb húzódtam hozzá.<br />
- Annyira jó érzés, hogy újra itt vagy. - motyogta.<br />
- Hol vagyunk? - kérdeztem.<br />
- A faltól nem messze. - válaszolta. - Csak megálltunk pihenni.<br />
- Nem kellene indulni? - húzódtam el tőle és idegesen kiszálltam az autóból.<br />
- Ne aggódj. - követte mozdulatomat majd egy puszit nyomott a homlokomra.<br />
Ezután pedig egyedül maradtam így szemeimmel Zoeyt kezdtem el keresni akit elég hamar meg is találtam. A tájat kémlelte így kihasználva ezt a ritka pillanatot mögé osontam és nagy lendülettel a hátára ugrottam. Az egyensúlyát elvesztette így mindketten a földön kötöttünk ki sikítás és nevetés kíséretében.<br />
- Ismerős a helyzet Zoey! - kiabálta James.<br />
- Esküszöm, hogy megfojtalak még a mai nap folyamán. - kiabálta vissza a barátnőm.<br />
Értetlenül néztem rájuk majd figyelmesen hallgattam Zoeyt aki elmesélte miről is van szó. Miket meg nem tesz értem. Ő egy igaz barát..<br />
Amikor feltápászkodtam a földről Jackhez sétáltam ugyanis Ayden Zoeyhoz sietett így nem akartam őket zavarni.<br />
- Mi a terv? - kérdeztem Jacket.<br />
- Neked a testvéremmel kell maradnod. Én és a fiúk elintézzük az őröket a falnál ti pedig ha jelet adunk elindultok kocsival értünk. - húzott közelebb magához.<br />
- De Jack...mi nem tudunk vezetni. - mutattam rá a dolgokra.<br />
- Tévedés. Zoey tud vezetni ugyanis megtanítottam neki pár dolgot amíg ti távol voltatok. - vigyorgott rám majd csókot nyomott a számra.<br />
Bólintottam egyet majd elhúzódtam tőle mert a terv kezdetét vette.<br />
Bepattantam Zoey mellé az autóba és lassan indultunk meg a fiúk után akik gyalog vágtak neki az útnak.<br />
- Aggódom. - suttogta Zoey amikor megálltunk.<br />
- Nem lesz semmi baj. - nyugtattam őt is és magamat is. Csak küldjék már azt az átkozott jelet.<br />
Kis idő elteltével az égen egy éles fény tűnt fel és Zoey már rá is lépett a gázpedálra. A fiúk körülbelül 5 méterre voltak tőlük, de nem voltak egyedül. Egy dühös férfi szaladt utánnuk pisztollyal a kezében. Nem is gondolkodtam, mikor felkaptam egy fegyvert, kipattantam a kocsiból és lábonlőttem a fickót. Mindenki csodálkozva meredt rám.<br />
- Ez igen kisanyám! - füttyentett James, kissé bicegve közeledett a kocsihoz.<br />
- Azért valamire csak hasznos volt az a tábor, de mi történt veled? - kérdeztem.<br />
- Egy golyó súrolta a lábam, de jól vagyok.<br />
- Akkor mindenki jól van? Induhatunk? - hajolt ki Zoey a kocsi ablakán. Mindenki bólintott és elindultunk.<br />
A fiúk beültek hátra és egy szempillantás alatt kerültünk a fal másik oldalára.<br />
A jármű sebesen száguldott és biztos vagyok benne, hogy átléptük a sebesség határt de ott abban a pillanatban ez senkit sem zavart.<br />
Viszont egy dolgot nem tudok kiverni a fejemből. A fiúk mit csináltak az őrökkel? Nem merem nekik feltenni ezt a kérdést. Félek a választól.<br />
<br />
- Megérkeztünk! - jelentette ki Zoey mosolyogva.<br />
- El sem hiszem. - nyújtottam ki végtagjaimat.<br />
Szinte egyszerre ugrottunk ki a kocsiból és mosolyogva figyeltem ahogy Ayden Zoeyt magához húzza és egy puszit nyom a hajába. Annyira aranyosak együtt.<br />
A házba beérve csodálkozva néztem körbe. Nem nagy lakás de otthonos.<br />
- Figyelem! Három szoba van. Én Lennonal alszom míg Zoey Aydennel. De figyelmeztetlek ha rosszat hallok megfosztalak attól a bizonyos szerszámodtól mint egy jó testvér. - nézett fenyegetően Aydenre. - Nos fiúk...ti pedig együtt.<br />
- Mi?! - visított fel Aaron.<br />
James idegbeteg módjára kezdett el rohangálni a nappaliba a hírt meghallva és én mint egy remek legjobb barátnő észrevétlenül kiraktam a lábamat így pontosan Zoey előtt esett el.<br />
- De ismerős szituáció. - pacsizott le velem Zoey.<br />
- Ez most fájt. - kelt fel James nyögdécselve a fölről.<br />
Miután kiröhögtük magunkat boldogan indult el mindenki a szobájába és már beakartam csukni az ajtót,hogy Jackel lehessek de Zoey két utazótáskát tett le elém.<br />
- A tiéd és a bátyámé. Tudod én is tudom használni a nagy fát. - kacsintott majd besietett Ayden mellé a szobájába.<br />
A szoba ajtót becsuktam magunk után miután bepakoltam a táskákat és levetődtem Jack mellé az ágyra.<br />
Szorosan magához húzott és belélegeztem férfias illatát. Így nyomott el mindkettőnket az álom. Békében és nyugalomban.<br />
<br />
<br />
<i><u><br /></u></i>Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-63911905442046220452016-09-23T08:28:00.003-07:002016-09-24T03:10:15.563-07:0016.rész<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "uictfonttextstylebody"; font-size: 17px;"><i><u>Zoey Morgan</u></i></span></div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Fájdalom.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Ez az egy érzelem van bennem amióta az életemből két fontos személy is kilépett. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom feldolgozni ezt az egész helyzetet. Azt,hogy nem beszélhetek Lennonal akkor amikor én akarok és nem csókolhatom meg Aydent akkor amikor én akarom. Egyszerűen borzalmas számomra ez az egész.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Egyedül Jack az aki egy kis lelket tud önteni belém. Mindketten ugyanazon megyünk át. Elvesztette a legjobb barátját és a szerelmét. Erősnek mutatja magát mindenki előtt de én látom,hogy hiányzik neki Lennon.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Sűrűn hallom ahogy álmában a nevét mondogatja és nem is önmaga. Tényleg szereti Lennont.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Aaron és James is nehezen viseli a dolgot hiszen a mi kis csapatunk csonka lett. Amikor találkozunk sem olyan minden mint régen. Négyen nem tudunk olyan jót beszélgetni és mindenkinek csak a tervemen jár az esze. Megszakad a szívem. Candacet és Mirtillt is besorozták a katonai táborba a diákok nagy örömére.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Hiszen most ők is megtudják milyen az amikor valakit megaláznak. Itt nem ők lesznek a menő,gazdag lányok akiktől mindenki fél. Ugyanolyan besorozott katonák ők is.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem sokára ott vagyunk! - jelentette ki Aaron aki éppen vezetett.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig nem értem,hogy honnan tudtátok megszerezni a pontos címet. - mosolyogtam rájuk.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Vannak kapcsolataink! - vigyorgott rám Jack.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- 2 hónapig szenvedtél Zoey drága. - bökött oldalba James minek hatására felsikítottam.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Ne bántsd a testvéremet te fiú. - kelt a védelmemre Jack.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen a kocsi lefékezett és nem messze tőlünk megpillantottam egy hatalmas épületet amit egy magas drótkerítés vett körül. Megérkeztünk.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A kocsiból szinte azonnal kipattantam de nem tudtam sokat haladni ugyanis Aaron teste az utamat állta. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? - néztem fel rá.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Tudom jól,hogy mióta várod ezt de nem csinálhatsz hülyeséget. - intett le. - James veled megy.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Miért én? Ha valami baja esik akkor Jack és Ayden is a fejemet veszi! - ijedt meg James.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Te vagy a legerősebb közöttünk. - felelte Jack.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Na meg a leghelyesebb. - túrt bele a hajába mire Jack tarkón csapta.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Fájdalmasan felszisszent majd mellém állt és a tervem alapján elindultunk. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A hatalmas kapuhoz érve Aaron elővette a hangtompítós pisztolyát és a lakatot egy laza mozdulattal szétlőtte. Elismerően néztem rá de nem volt időm sokáig bámulni őt mert James már húzott is maga után egyenesen az épülethez ahol a falnak simultunk.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Látod azt a kis házat? Nekem oda be kell néznem! - suttogtam neki.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell benézned. - válaszolt némán.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Megráztam a fejemet de amint megláttam Lennont ahogy felül abban a házban egyszerűen nem volt többé maradásom. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Eszeveszetten kezdtem el futni felé és igazán meglepett ahogy valaki hátulról a földre taszított. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Szép darab vagy mondhatom. - jelent meg felettem egy nagy darab fickó.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de nem magának. - hallottam meg James hangját és a fegyverét elővette amivel már le is ütötte. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A földről felsegített majd ijedten forgatott körbe valami sérülést keresve rajtam de nem látott semmit ugyanis nem sérültem meg.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk már! - rángattam meg a karját és az ablakhoz húztam. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Amint bepillantást nyertem a helységbe boldogan kopogtattam be az ablakon mire Lennon meglepetten nézett vissza rám és a szemét dörzsölgetve pislogott. Itt vagyunk Lennon nem álmodsz.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Gyere! - súgta James mire az ajtóhoz rohantam és már Lennon karjaiba is vetődtem.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg eljöttél! - nevetett fel és erősen magához szorított.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Megígértem. - húzódtam el tőle. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Na induljunk meg lányok. - rontotta el a pillanatot James ezért Lenonnal meglehetősen csúnyán néztünk rá. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A kis épületből kilépve még boldogabb lettem mint eddig voltam. A mosolyom csak még szélesebb lett amikor Ayden alakját láttam közeledni Jack és Aaron oldalán. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Haver. - ütögette meg a hátát Aaron amire Ayden is felnézett. A tekintetét egyből rám szegezte és láttam rajta a megkönnyebbülést.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Aranyosan elmosolyodott és a lépteit megszaporázva lépett oda hozzám és az ölelésébe vont. Ajkait rögtön az enyémekre nyomta és csak azután váltunk el egymástól miután elfogyott a levegőnk. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Remélem nem csak álmodom. - simított végig hosszú hajamon.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem,nem álmodsz.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A pillanatunkat egy hangos kiabálás szakította félbe minek hatására összerezzentem. Elhúzódtam Aydentől és picit taszítottam rajta,hogy meneküljön de ő megfogta a kezemet és húzni kezdett maga után. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A kapu előtt pár méterre azonban valaki hátulról megfogta a derekamat és elszakított tőle. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Lebuktunk.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Itt maradtok. Mind a hatan! - kiabálta az a katona aki először is a földre terített. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Te pedig Smith ne merj közelebb jönni mert nem érdekel,hogy ki ő lelövöm. - üvöltött Mr.Wyatt mellőlem minek hatására Ayden szemében a félelem csillant meg. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A lábamat felemeltem és egy jól irányzott mozdulattal tökön rúgtam a mögöttem álló személyt és a kabátomból elővettem egy gránátot.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Senki ne mozduljon! - kiáltottam.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Mr.Wyatt ijedten nézett rám majd egy kézmozdulattal jelezte a katonáknak,hogy ne jöjjenek közelebb. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Ha eldobod te is meghalsz Morgan. Ne légy hülye. - mondta nyugodt hangon. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- És ha képes vagyok feláldozni magam értük? - hátráltam óvatosan. - Mi most elmegyünk innen maga pedig nem fog semmit tenni.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Amikor a választás után utánam jöttél is láttam,hogy nem fogod könnyen feladni. Nem mentek sehová! Nincs visszaút!</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Indítsd a kocsit Aaron! - fordultam hátra. - Ayden te pedig menj ki a többiekhez. - mutattam Jackre.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Mindannyiuk arcán döbbenetet és féltést láttam. Féltek,hogy mi lesz. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem hagylak itt! - simította kezét a derekamra Ayden. </div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Jaj de aranyosak vagytok..felrobbantok együtt? - gúnyolódott Mr.Wyatt.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
- Itt egyedül maga fog felrobbanni a dühtől,hogy megszökünk erről a helyről! - vicsorgott rá Ayden.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
A kocsi zúgását ahogy meghallottam kihúztam a gránát kihúzó szálát és eldobtam. Mindenki elsietett az ellenkező irányba majd lehasaltak a fölre azt gondolván hiába futnak egyszerűen innen nincs menekvés.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Ugyan ebben a pillanatban Ayden maga előtt tolni kezdett és rohantunk.</div>
</div>
<div style="font-family: uictfonttextstylebody;">
<div style="text-align: justify;">
Ha tudnák az igazat.....</div>
</div>
Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-63255549724175851812016-09-22T08:34:00.001-07:002016-09-23T08:27:40.615-07:0015. rész<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Lennon Morris</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem tudtam sírni, csak üveges szemmel bámultam a vézna testet, ahogyan a föld alá temetem. A gondolataim ellepték az agyam, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Végül elhatároztam, hogy erőt veszek magamon és tisztességesen eltemetem. A kezeim a földtől piszkosak lettek és a körmeim alá is beférkőztek a földdarabok. Ezután már másra se tudtam gondolni, hogy végre hazaérjek. De ahogy a házunkhoz értem az ablakon keresztül megláttam a szüleimet és Jackket a nappalikba beszélgetni. Mindannyiuk arcára fájdalom telepedett, anya sírt is, a kezében zsebkendőt szorongatott és gyönyörű arca éveket öregedett. Nem akartam nyakig piszkosan bemenni, na meg az a gondolat se tetszett, hogy ha így bemegyek biztosan elkezdenek faggatni. Ezért a számomra könnyebb utat választottam. A házunk mögé sétáltam és próbáltam felcsimpaszkodni arra a hatalmas tölgyfára, ami az én szerencsémre pont az ablakom alatt volt. Kis híján leestem amikor a legfelső galyra kapaszkodtam fel, de sikeresen bejutottam a szobámba. Sose voltam olyan aki csak úgy elcsodálkozik dolgokon, most viszont, hogy tudatosult bennem talán ez az utolsó alkalmam a szobámban. Semmi extra, csak az egyszerűségre törekedtem amikor berendeztem. Világoskék falak, fehér bútorok, fém rácsos ágy, ami az ablakom alá van tolva. Az egyedüli dísz az asztalom felett lévő képek sokasága. Kicsiként a szüleim sok fényképet csináltak rólam és Zoeyról, amikor átjött hozzánk játszani és sok olyan fénykép is helyet kapott amit az osztálytársainkkal csináltunk vagy éppen a szomszéd sráccal aki mindig figyelt minket mikor Zoeyval kint szorakoztunk a kertben és amikor észrevettük mindig áthívtuk hozzánk. A képeket nézegetve elmosolyodtam, de eszembe jutott kik is vannak lent a nappaliban és elindultam letusolni. Miután lemostam a mocskot magamról vzes hajjal kibattyogtam a szobámból és elindultam lefelé. Mikor megjelentem a nappaliban mindhárman felém kapták a fejüket, anya rögtön a karjaimba vetette magát.
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kincsem, nagyon sajnálom! - mondta anya a vállamba zokogva. Tovább szorított és apa is oda lépett hozzánk. Egy idő után elengedtek és tettek egy lépést hátra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lennon szívem el se hiszem, hogy ez történt. Ebbe bele fogok pusztulni. Nem veszíthetlek el téged! - mondt anya könnyes arccal, majd apa felé fordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Robert nem veszíthetjük el a lányunkat! - apa ölelésbe vonta anyát.
- Lennon most felkísérem anyádat. Ti beszéljetek csak nyugodtan - szólt és anyával együtt felmentek a szobájukba. Ezután Jack felé fordultam. Az arcán csak úgy tomboltak az érzelmek. Szomorúság és félelem keveréke. Szinte szó szerint a karjaiba zuhantam. Az örökké valóságig tudtam volna ölelgetni, de tudtam hogy beszélnünk kell, ezért kiléptem szorításából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- El sem hiszem hogy elmész. Egyszerűen nem tudom, hogy tudnálak elengedni azok utána, hogy végre bevallottuk az érzelmeinket egymás iránt. Olyan kevés időt töltöttünk még együtt. Lennon nem akarlak elveszíteni téged.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sem akarlak téged elveszíteni. Annyira félek, hogy az kimondhatatlan. Félek a haláltól. Még nem akarok meghalni, mert ha itt háború lesz és nekem harcolnom kell biztosan végem van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki fogunk valamit találni. Ne félj! Én mindig melletted vagyok - a kezét az arcomra simította és lassan, gyengéden megcsókol. Úgy hiányzott már az ajka érintése, egy pillanatra sikerült velem elfeledtetnie velem, hogy mi vár rám másnap. A csókunk után felmentünk a szobámba és szerelmünk végre kiteljesedett. Egy utolsó gyönyörű éjszakára együtt, Ő az enyém, s Én az övé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap elbúcsúztunk mindannyian egymástól. Annyira elszorult a torkom a szomorúságtól, nyelni is alig bírtam. A tábor felé menet Zoey utolsó szavai kattogtak a fejemben. Aztán a mellettem ülő Aydenre pillantottam akinek az enyéimhez hasonló érzelmek tükröződtek az arcáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2 hónappal később</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rick már megint a padlón van. Nem ellenfél nekem. Magas, izmos testalkata van, de gyáva a harcban kezdeményezi ezért mindig nyerek vele szemben. Már két hónapja itt vagyunk Aydennel. Sok kiképzést kaptunk és egyre többet fejlődtünk. Én voltam mindenki számára a legmegdöbbentőbb. Az újoncok között én voltam a legjobb, bárkit le tudtam győzni akit elém állítottak. Ha csináltam a dolgomat békén hagytak, viszont ha nem csináltam meg amit akartak megfenyítettek vagy megvonták a napi étel adagomat. Szóval nem volt fenékig tejfel az élet. Egyre gyorsabb és ügyesebb lettem, de sok időbe telt mire megszoktam ezt az egészet. A nyilvános zuhanyzó volt az egyik legförtelmesebb és az se javított a helyzeten, hogy szobatársak lettünk Mirtillel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég lesz Morris! Pihenhet - mondta az edző. Tekintetemmel Aydent kerestem. Megbeszéltünk egy tervet, hogy megpróbálunk kiszökni. Ilyenkor voltunk kint mindketten az udvaron. Egyszer csak megláttam őt a kerítésnél. Itt az idő! A könyökömmel állon csaptam az edzőt és elkezdtem eszeveszetten szaladni, a társaim csodálkozva figyeltek. Nem törődtem a fáradsággal ami már napok óta kínozott és futottam tovább. Egyszer csak kicsúszott a lábam alól a talaj és a földre zuhantam. Egy böhöm nagy fickó szaladt nekem oldalról és döntött le a lábamról. Próbált lábra kényszeríteni, az erőlködéstől a tüdőmből kiszaladt a levegő, de sikerült talpra kecmeregnem. A fickó már a kezeimet hátra is szorította, ekkor észre vettem Aydent aki felém igyekezet. Rémült volt ahogy én is, de ha hagytam volna odajönni azt megbántam volna. Azóta mióta ott voltunk Aydennel összebarátkoztunk, többet beszéltünk mint valaha. Elmondta az érzései és én is neki, de ha nem is mondott volna a szemében csillogó fájdalom mindent elárult. Mindkettőnket elválasztottak a szerelmünktől, én voltam az egyetlen abban a francos táborban aki megértette őt, de szemeiben a Zoey iránti őszinte szerelme is tükröződött. Néha csak egy baráti ölelésre volt szüksége, semmi többre. A beszélgetéseink is nagyrész Zoeyról és Jackről szóltak, elmondtam neki mit mondott nekem utoljára Zoey és Ayden nagyon ideges lett miatta. Az mondta belepusztulna ha bármi baja esne. Nem tehettem meg ez egyikőjükkel sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nee! Fuss, menj innen! - ordítottam neki. Megdöbbent arcot vágott. Tétovázott. - Fuss már! - és futott, reménykedtem, hogy senki nem látta az arcát.
A nagydarab ember elkezdett cibálni a főtérre. A kezeimmel körbeöleltetett egy oszlopot és összekötözte a kezem. Térdre kényszerített, elővette a kését és a hátamnál felvágta a pólómat. Egyre többen gyűltek körém és várták, hogy mi lesz a sorsom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez történik azokkal akik szökni próbálnak! - kiáltott fel. Váratlanul ért a hirtelen fájdalom a hátamon, az ostor villámcsapásnak hatott. A hangzavar egyre élesedett, és a kín egyre jobban és többször belém hasított. Próbáltam visszafolyatni a könnyeimet, de nem bírtam ki és éreztem ahogy a vérem végigfolyik a hátamon. Homályos tekintetemmel előre bámultam, a könnyeim a földre cseppentek és csak egyszerűen vártam mikor lesz már vége a szenvedésnek.
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hét múlva már egész jól vagyok. Még mindig nem kelhetek fel, csak ha nagyon muszáj, az ilyen sebek nehezen gyógyultak. Egyedül voltam a szobába bár már estefelé járt. Egyszer csak valami kopogást hallottam. Időbe telt mire rájöttem, hogy nem az ajtó hanem az ablak felől jön a zaj. A rácsos ablakhoz fordultam, ahol olyan látvány fogadott amire nem számítottam. A túloldalon Zoey állt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végre eljött értem!</div>
Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-46890166801853671332016-08-09T02:32:00.000-07:002016-09-14T08:56:56.965-07:0014.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szomorúság. Düh. Aggodalom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek az érzések suhantak át bennem miután meghallottam,hogy a legjobb barátnőmet és a fiút aki tetszik besorozták egy katonai fogolytáborba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután a cseppet sem szimpatikus <span style="text-align: justify;">Sebastian Wyatt a nevek kihúzása után elhagyta a termet amilyen gyorsan csak tudtam utána szaladtam. Nem tudtam,hogy miért teszem amit teszek csak a saját fejem után mentem.</span></div>
<span style="text-align: justify;">- Álljon meg! - kiabáltam a férfi után minek hatására lefékezett és felém fordult.</span><br />
<span style="text-align: justify;">- Mondjad csak aranyom. - köpte oda flegmán.</span><br />
<span style="text-align: justify;">- Miért csinálja ezt? Szétszakít családokat és barátokat csak mert maguk úgy látják jónak! - tártam szét a karomat dühösen.</span><br />
<span style="text-align: justify;">- Semmit sem tudtok itt ti elkényeztetett huligánok. Maradj ki a dolgokból vagy meglátod,hogy te is bekerülsz a táborba! - lépett felém egyet és erősen meglökte a vállamat mire hátra estem.</span><br />
<span style="text-align: justify;">Mérgesen pislogtam Mr.Wyatt után majd a nadrágomat leporolva felálltam és visszasiettem a tornaterembe ahol szívszorító látvány fogadott. A kiválasztottak a barátaik karjaiban zokogtak vagy éppen keservesen kiabáltak. Aydenre terelődött a tekintetem aki szintén engem nézett és a fejemmel jeleztem neki,hogy kövessen az udvarra.</span><br />
<span style="text-align: justify;">- Besoroztak téged Ayden. - mondtam amikor megéreztem a tenyerét a hátamon.</span><br />
<span style="text-align: justify;">- Sajnálom Zoey. </span><br />
<span style="text-align: justify;">- Mégis mit? Hiszen ez nem a te hibád. - fordultam vele szembe.</span><br />
<span style="text-align: justify;">- Nem azt sajnálom,hogy besoroztak. Hanem,hogy nem tettem ezt meg hamarabb. - hajolt közelebb hozzám.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
A derekamra simította a kezét és magához húzva ajkait az enyémekre nyomta. Megcsókolt. Ayden Smith megcsókolt. A hajába túrva követeltem tőle,hogy jöjjön még közelebb hozzám de ez már lehetetlen volt hiszen így is teljesen össze voltunk préselődve. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azóta tetszel nekem Zoey amióta Jack mutatott rólad egy képet. Amikor pedig megláttalak élőben rögtön belédszerettem. Fizikai fájdalom számomra az amikor nem vagy mellettem és a szívem szakad meg ha szenvedni látlak. Lehet,hogy önző vagyok de csak magamnak akarlak. És jól tudom,hogy ez most milyen nyálasan hangzik de nem baj hiszen ezt érzem irántad. - suttogta ajkaimra miután elváltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek Ayden. - feleltem elhaló hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másnap túlságosan is hamar eljött ez pedig csak annyit jelentett,hogy elérkezett az utazás órája.<br />
Az összes diák kint várakozott a bánatos szülőkkel együtt. Mindenki búcsúzkodik.<br />
- Kiszabadítalak titeket Lennon. - szorítottam magamhoz a magát erősnek mutató lányt.<br />
- Lehetetlen. - válaszolta.<br />
- Számomra nincs lehetetlen. - néztem a szemébe majd elengedtem.<br />
A következő pillanatban Jack lépett oda hozzá és egy csókot nyomott a szájára.<br />
Én pedig Ayden mellé mentem akit megöleltem. A fejemet a mellkasába fúrtam és utat engedtem a könnyeimnek. Én ezt nem akarom.<br />
- Ne sírj. - puszilt a hajamba Ayden.<br />
- De elmész és itt kell hagynod. - néztem fel rá.<br />
- Mindössze pár év. Én kitartok. - mosolygott rám.<br />
- Szerinted én nem? - kérdeztem.<br />
- Ismerlek így pontosan tudom,hogy te is. -bólintott.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBSVPlaEqRFRUK046zZeZP8FI4AGKjX8VBJW1GNzL8JrQMPmseop4bxUlW2x7LVEtHulQMnmhKPuo9RDU0q5CpYw3PDxWmC7eVqKur0Oslag388_OGoWSXTq65WMktTAw2RWuRbBSgnejE/s1600/7777777777777.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBSVPlaEqRFRUK046zZeZP8FI4AGKjX8VBJW1GNzL8JrQMPmseop4bxUlW2x7LVEtHulQMnmhKPuo9RDU0q5CpYw3PDxWmC7eVqKur0Oslag388_OGoWSXTq65WMktTAw2RWuRbBSgnejE/s200/7777777777777.jpg" width="200" /></a>Könnyes szemekkel vizsgáltam az arcát ami számomra teljesen tökéletes volt. Szeretem őt.<br />
- Indulás! - lépett le egy katona a buszról ami tőlünk nem messze állt.<br />
Újra Aydenre kaptam a tekintetemet aki egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra majd a homlokomra is kaptam egy puszit.<br />
Elindult. A kezét továbbra is fogtam így ahogy megindult elszakadtak a kezeink és már nem értem el. A zokogás kitört belőlem amire Jack átkarolt és ő is komoran figyelte a barátnőjét ahogy egy utolsót intve fellép a buszra ami gyors sebességgel elhajtott. Abban a pillanatban Aaron és James odajöttek hozzánk és megöleltek minket és lett belőle egy csoportos ölelés.<br />
<br />
2 hét telt el azóta amióta elvitték Aydent és Lennont a kisvárosból. Ez mindenki számára nagyon nehéz volt. Főleg azoknak akik elmentek.<br />
Komoly tekintettel néztem a plafonomat a szobámba és csak gondolkoztam. Azon járt a eszem,hogy miképpen tudnám őket kiszabadítani onnan.<br />
Amint meghallottam,hogy Aaron és James megérkeztek hozzánk semmivel nem törődve rontottam át a bátyám szobájába ahol minden szem rámszegeződött.<br />
- Ki kell hoznunk onnan őket. - jelentettem ki.<br />
- Van terved? - érdeklődött Jack.<br />
- Persze,hogy van. Minek nézel te engem? - nevettem fel egy picit.<br />
Mind a három fiú elismerően mosolygott rám amíg a tervemet meséltem nekik így én is nagy élvezettel magyaráztam a dolgokat.<br />
- Benne vagytok?<br />
- Persze hugi. - tartotta fel a tenyerét a bátyám amire belecsaptam.<br />
Vigyázz kiképző tábor mert jövünk!<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<i><u><br /></u></i>Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-30599388103097538662016-08-07T22:10:00.000-07:002016-08-07T22:10:25.916-07:0013. rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Lennon Morris</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel hangos kiabálásra ébredtünk fel. Félkómásan vergődtünk ki a sátrunkból, én kis híján hasra estem a saját lábamban. A nagy hangzavar okozója Candace és Mirtil volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te ostoba! Hogy lehetsz ilyen béna, hogy megetted az arckrémemet?! Legalább ízlett neked?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Candace kérlek ne haragudj! Azt hittem a csipszhez hoztad mártogatósnak. Egyáltalán nem tűnt krémnek, sőt nagyon is finom volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy finom volt. Teljesen természetes összetevőkből készült.</div>
<div style="text-align: justify;">
Irigyeltem ezeknek a lányoknak a problémáit, míg én a besorozáson idegeskedtem. Mi lesz ha valamelyikőnket kiválasztanak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csajok fejezzétek be azonnal! - szólt rájuk Ayden.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De megette a drága arckrémemet. Követelem, hogy vegyél nekem egy másikat!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ezt a beszélgetést hagyjátok későbbre, miután hazaértünk annyit veszekedtek amennyit akartok. Különben is reggeli után indulunk haza - mondta mindenkinek Jack.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A száraz ételt komótosan fogyasztottuk el miközben sztorizgattunk és Aaron disznó vicceit hallgattuk, amik egyáltalán nem voltak jó. Ezután sikeresen lebontottuk a sátrat, majd nagy nehezen sikerült elindulnunk. A csoport végén Zoey és Ayden folytattak bizalmas beszélgetés miközben mi Jackvel kézenfogva haladtunk a sor elején. Végre egy kicsit tudtunk beszélgetni a többiektől távolabb. A kezdeti nehézségek ellenére úgy éreztem, hogy ő az a fiú akinek bármit elmondhatok, de nyugtalanított a titkolózása előttem miközben én mindent el mondok neki. A kiruccanás alatt nem akartam felhozni a témát, sőt a besorozásig semmi rossz témával nem akartam előállni, inkább kiélveztem a pillantott, hogy a vállára hajthatom a fejem és egyszerűen érezhetem édes illatát. A hazaút kellemesen telt bár Candace és Mirtil sipítozását távolról hallottuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem számítottam rá kiskoromban hogy valaha is megtalálom a boldogságot. Úgy gondoltam mindig meg tudok majd egyedül állni a saját lábamon és ha egy barátom se lesz akkor is erős maradok. Ez volt a varázserőm, a képességem. Boldugolok egyedül. De megváltozott minden. Nem vagyok benne biztos volna-e jó életem a barátaim, a családom és Jack nélkül... Azon a napon az életem összeomlani látszott, de nem csak egyedül az enyém.</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel gyomorgörccsel ébredtem. A sorozás napja szokatlanul rosszul kezdődött, nem csak a borús idő miatt, hanem Zoey máskor életvidám kedve is szomorúra váltott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lesz ha valakit közülünk visznek el? - aggodalmaskodott legjobb barátnőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egész nap nem tudtam figyelni az órákon. A matekórán Mr. Gray kérdezett tőlem valamit, de még az óra anyagáról se volt semmi fogalmam, persze az osztály többsége ezt jókedvűen fogadta. Aztán végül ötödik óra után mindenkit a tornaterembe szólítottak mindenkit. Zoey és Jack között ültem, mindketten erősen szorították a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sebastian Wyatt újra feltűnt a színen és szokásos arogáns stílusával belekezdett mondandójába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdvözöllek újra benneteket diákok! Bizonyára tudjátok miért találkozunk megint. Szóval nem is szaporítanám tovább a szó. Kezdjük a sorsolás!</div>
<div style="text-align: justify;">
Már négy fiú neve elhangzott, különösebben egyikőjüket sem ismertem. Már alig bírtam idegekkel mire kihúzták az utolsó fiú nevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És az utolsó férfi aki bátran szolgálhatja hazáját nem más mint Ayden Smith. </div>
<div style="text-align: justify;">
Zoey keze megmerevedett a szorításban. Az alattun két sorral ülő Ayden állkapcsa is megfeszült.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután feszült csendben folytatódott a sorsolás. Mellettem halk szipogás hallatszott. Nyugtatásképpen erősebben szorítottam, amivel sikerült egy nem túl őszinte mosolyt varázsolnom az arcára. Annyira lefoglalt Zoey nyugtatása, hogy meglepődtem amikor a nevemet hallottam. Egy fél perc kellett mire tudatosult benne, hogy éppen akkor soroztak be. Megszűnt körülöttem a világ. Mi lesz most velem, az életemmel? A sorsolás vége után szélvészként rohantam ki az iskolából és rohantam az erdőbe ahogy csak a lábam bírta. Már annyira messze jártam, de egyszer csak megbotlott a lábam valamiben, a fejem bevertem egy kőbe és elsötétült a világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Legközelebb amikor magamhoz tértem ugyanott hevertem, ahol elestem. Még világos volt, a lábam felé fordultam mert iszonyúan sajgott. A látványra ami fogadott nem voltam felkészülve, egy fiatal fiú holtteste terült el mellettem és most nem tudtam visszatartani a sikítást...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-47326404942351686642016-05-28T08:31:00.001-07:002016-05-28T08:38:23.080-07:0012.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti meg mi a fenét csináltok? - szólalt meg egy nagyon ismerős hang.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aaron? Mi semmit sem csinálunk! - pattant fel Ayden mellőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan? Nekem nem úgy tűnt. - dőlt neki Aaron a falnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kínosan pillantottam a két fiúra akik farkasszemet néztek egymással. Lehet csak nekem tűnt úgy de mintha vibrálna közöttük a levegő. Pedig barátok. Jobban mondva eddig úgy gondoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szám szélét rágva gondolkoztam,hogy ezt a kellemetlen csendet hogyan is kellene feloldani. De semmi nem jutott eszembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maguk mit csinálnak itt? - lépett be az igazgató hirtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éppen indulni készültünk. - felelte Ayden.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjenek is mivel órán kívül a tornaterembe tartózkodni tilos. Bár magukat ez nem érdekli. Annyi szabályt áthágtak már ebben az iskolában,hogy a két kezem nem elég arra,hogy megszámoljam. Most pedig induljanak meg. - tapsolt kettőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi mereven nézte minden mozdulatunkat,majd ahogy kiértünk a teremből hangosan becsapta annak ajtaját. Összerezzentem a hangos zajra majd ránéztem Aydenre aki szintén engem nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélnünk kellene Ayden. - mondta Aaron halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszéljünk akkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor én hagylak titeket beszélgetni. Holnap találkozunk. - mosolyogtam erőltetetten a két fiúra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszú léptekkel indultam meg a suli kijárata felé és elindultam haza. Az esőben..egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint hazaértem köszöntem a szüleimnek akik épp a nappaliban csináltak valamit és már rohantam is fel a szobámba. Elfeküdtem az ágyamon és elkezdtem a plafont bámulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legszívesebben ordítottam,sikítottam volna,hogy ez a nap már nem is lehetne rosszabb. Elveszítettem a legjobb barátnőmet,katonai besorozás van az iskolában és nem tudom mi lett volna ha Aaron nem jön be a tornaterembe. Lehet megcsókolt volna Ayden?</div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolatmenetemet egy halk kopogás zavarta meg ami arra késztetett,hogy felálljak az ágyamról. Amikor kinyílt az ajtó pedig Lennon jött be rajta. Ezután pedig beállt a csend.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Szerintem beszélnünk kéne. - kezdte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát eddig nem igazán akartál velem beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj Zoey! Én nagyon sajnálom. Nem akartam veled összeveszni, de akkor azt tűnt a leghejesebbnek. Olyan dolgoknak voltam a szemtanúi amikről azt gondoltam, hogy sose kell látnom. Erről nem akarok beszélni senkivel. Féltem, hogy előtted nem tudnám titokban tartani, hisz te vagy az egyetlen ember aki elől nem tudnám elrejteni az igazságot. Kérlek bocsájts meg nekem! Te vagy a legjobb barátom, tudom hogy én vagyok a világ legnagyobb seggfeje.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg nagy seggfej voltál, de megbocsájtok. Tudod hogy nem tudnék rád haragudni. És ha nem szeretnéd elmondani nekem, akkor nem fogom kényszeríteni, de ha készen állsz rá én itt leszek neked. - mosolyodtam el halványan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdemlek meg egy ilyen jó barátnőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen hozzám lépett és nagy erővel megölelt. Kissé meglepett a gesztusa de azonnal visszaöleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezzel nem vitatkozom - vigyorogtam folyamatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindketten hangosan felnevettünk majd kis idő múlva elengedtük egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey,ma délután Jack megcsókolt... - hajtotta le Lennon a fejét szégyenlősen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? Na és összejöttetek végre? - kezdtem el ugrálni mint egy öt éves.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem igen. - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na végre! Azt hittem már soha nem fogtok összejönni. - ugrottam a nyakába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egész délután Lennonal és Jackkel voltam. Sugárzott róluk a boldogság ami engem is boldoggá tett. Nem gondoltam volna,hogy mások örömének is lehet ennyire örülni. De most rájöttem,hogy lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jack mi ez a megvilágosult fej? - nyögtem fel miután Jack sejtelmesen húzogatta a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap elkellene menni sátorozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor és hova? Holnap iskola van. - nézett rá Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az iskola miatt nem kell aggódni. Szerzek igazolást mindenkinek. Délelőtt indulnánk és az erdőbe mennénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kik? - érdeklődtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ayden,James,Aaron,te,Lennon és én. - felelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ayden nevére egy nagyot dobbant a szivem és megszakítottam a bátyámmal a szemkontaktust.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zavartan körbenéztem és a telefonomért nyúltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Benne vagyok. Menjünk. - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Király. Akkor mindent leszervezek. - állt fel Jack a helyéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint Jack elhagyta a helyiséget Lennon gyanakvóan kezdett el méregetni mire küldtem felé egy nagy mosolyt és elmélyedtem a telefonomba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igaz,hogy ez az Ayden állandóan késik. - mérgelődött James kora délelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vitatkoznék de ezzel egyetértek. - kuncogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jack,hogy jött ez az ötlet? - nézett Aaron az említett személyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mostanában sok volt a konfliktus barátok között és családon belül is. Nem mellesleg itt van ez a katonai besorozás. Nem tudhatjuk,hogy kiket visznek el. Jó lenne egy kis időt együtt tölteni. - mosolyodott el keserűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő pillanatban pedig meghallottunk egy éles női kacajt ami a világ legidegesítőbb személyétől jött. Candace Ford. Kiskorunk óta vagyunk ellenségek egymással. Természetesen Lennon is rettentően gyűlöli és egy kiskanál vízben is megtudná fojtani. Mellette lépkedett a legjobb barátnője Mirtill Peterson. Szorosan őket pedig Ayden követte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy volt,hogy csak hatan megyünk? Ezek mit keresnek itt? - csattant fel Lennon idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt én is szeretném tudni. - tettem csípőre a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudjatok a késésért. De akadt egy kis problémám. - mutatott lihegve Ayden a két lányra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt te kis problémának hívod? - kérdeztem mire mindenki felnevetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jajj Zoey ne légy ilyen. Hidd el remekül szórakozunk majd mi így együtt. - válaszolt költői kérdésemre Candace és fújt egy buborékot a rágójával.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül megforgattam a szemem és tekintetemet Aydenre vezettem aki annyit suttogott nekem,hogy "sajnálom".</div>
<div style="text-align: justify;">
- De mégis miért jöttek veled Ayden? - törte meg a csendet Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Candace az...unokatesóm.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az erdőbe kiérve eluralkodott rajtam a nyugalom. A madarak szépen énekeltek és minden olyan békés volt. Lassan lépkedtem a többiek mögött és hallgattam a beszélgetésüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
De nekem most nem igazán volt kedvem társalogni. Jól esett őket hallgatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey olyan csendes vagy. - várt meg Ayden.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól esik csendben lenni. - adtam választ neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sem akarom,hogy itt legyenek Candacék. Nem vagyunk jóban egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagytok jóban? Honnan tudta meg akkor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szüleink nincsenek haragban. És az az ötletük támadt,hogy ez majd közelebb hoz minket egymáshoz és szóltak Candace szüleinek akik beleegyeztek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És miért nem vagytok jóban?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nézz rá. Nem szeretem a kényeskedő lányokat,akiknek semmi nem érték. Ott van például Mirtill. Szerinted barátok? Candace csak azért van vele,hogy kihasználja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van. Kiskorunk óta vagyunk ellenségek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan. Mindig is örömét lelte abban ha engem és Lennont piszkálhatott. - sóhajtottam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a hely jó lesz. - kiáltott fel Jack hangosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lennon elengedte Jack kezét és odajött hozzám,hogy állítsuk fel a sátrat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak tulajdonképpen egyikünk sem tudott sátrat verni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek ellenére sikerült a fiúk segítségével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mirtill gyerünk már nem igaz még ezt sem tudod megcsinálni. - sipákolt a "hercegnő".</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán ha segítenél neki gyorsabban menne. - morogta Aaron.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én? Neki segíteni? Normális vagy? Letörik a körmöm. Elég nagy kihívás,hogy a földön aludjak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor minek jöttél Candace? - kérdezte mérgesen Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a buli nem buli ahol én nem vagyok jelen. - legyintett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahol te jelen vagy az maga a pokol. - húztam el a szám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pacsi. - tartotta a tenyerét Lennon mire belecsaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Candace dühösen nézett ránk amikor Mirtillhez léptünk és segítettünk neki abban amiben ő nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Be kell vallanom,hogy Mirtill is egy nagyon idegesítő személyiség de nem gonosz. És ez egy jó pont.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem vele nem lenne baj igazából ha kikerülne Candace karmai közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennél még én is jobban csinálom. - puffogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? Akkor csináld. - szólalt meg Mirtill idegesen. - Vagyis kérlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne beszélj velem így! - háborodott fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérdemled. - kelt a lány védelmére Jack.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jack kijelentésére Candace elővette a telefonját és elkezdett játszani rajta. Köszi a segítséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A délelőtt és a délután hamar elrepült és nagyon jól éreztük magunkat. Addig amíg Candace és Mirtill a sátrukban pihentek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már csak azt vettük észre,hogy a tábor tűznél ülünk és énekelgetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva néztem végig a többieken. Jack és Lennon egymás kezét szorongatva csókolóztak ami senkit sem zavart mert aranyosak voltak együtt. James és Aaron azzal szórakoztak,hogy ki mennyi ideig tudja a kezét a tűz fölött tartani. Candace éppen veszekedett Mirtillel mert nem hozott neki "normális táplálékot" mert ő nem eszik azt amit mi. Ez lehangoló. Ayden pedig mellettem ülve meredt a tábor tűzre és gondolkozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi jár a fejedben? - bújtam oda hozzá mire a kezét átlendítette a vállamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azon,hogy most olyan jó minden. - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem is. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután nem beszéltünk többet hanem élveztük egymás közelségét és illatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg olyan jó lenne ha ez a pillanat örökké tartana. Nem sokszor voltunk még Aydennel ilyen közel egymáshoz. Csak tegnap amit Aaron szerencsésen megzavart...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-4259519082128781782016-05-24T11:49:00.000-07:002016-05-24T11:49:12.453-07:0011. rész<u><i>Lennon Morris</i></u> <br />
<br />
Még mielőtt átgondolhattam volna mit is mondok a szavak csak úgy kicsúsztak a számon. Zoey arcán hitetlenséget és szomorúságot véltem felfedezni. El kellett onnan rohannom. Neki nem tudnék hazudni, Ő az egyetlen ember aki képes belátni akár a lelkem legsötétebb sarkaiba. A mondandóm talál legnagyobb igazsága az, hogy bennem van a hiba. Tudom nem lesz könnyebb ha titkolom, de nem akartam, hogy mások lelkét is nyomja a dolog. Talán a bűntudat játszott velem kegyetlen tréfát. A tudat, hogy esetleg tudtam volna segíteni annak a nőnek, talán emiatt nem akartam senki tudtára hozni, mert féltem a kritikák miatt. Egy gyáva nyomorult vagy Lennon. Azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy ha közbeavatkozom nem értem volna el semmit, csak magamat is megöletem.<br />
Hazaérve rögtön felrohantam a szobámba, de alig hogy ledobtam magam az ágyra elkezdtek dörömbölni az ajtómon. Nagy nehezen összeszedtem magam és levánszorogtam.<br />
Egy dühös Jackkel találtam szembe magam. Ahogy kinyitottam az ajtót már rontott is befele, bevágta maga után és karon ragadva bevonszolt a nappalinkba.<br />
- Most már elegem van Lennon! Azt még elviselem, hogy engemet lekoppintottál, de hogy még a húgom érzelmeit is a sárba tiporod. <br />
- Na álljon meg a menet! Először is. Nem is tudom hány alkalommal próbáltad meg elérni, hogy ne barátkozzunk egymással és most kérdőre mered vonni a döntésemet miszerint már nem vagyunk barátok? Hogy mersz velem ilyen hangnemben beszélni? Szinte kiskorunk óta ismerjük egymást és azóta már kaptam tőled épp elég hideget-meleget. Elegem van már az állandó hangulat ingadozásaidból. Sose tudok rajtad kiigazodni. Évek óta ezt a játékot űzzük egymással. Te nem unod egy kicsit?<br />
- Képzeld el már nekem is nagyon elegem van. Kibaszottul nem érdekel, hogy mit mondtam korábban. Rájöttem azzal nem védhetem meg ha nem barátkozik másokkal. Rád igen is szüksége van, eddig te tartottad benne a lelket. Nehéz beismernem, de sose voltam olyan jó testvére, amilyen te jó barátja voltál. Én csak meg akarom védeni, mert szeretem, ahogy téged is szeretlek. - ezt most jól hallottam? Komolyan azt mondta szeret?<br />
Látva ledöbbent arcomat elégedetten elmosolyodott.<br />
- Jól hallottad te bolond! - nevetett fel - Csak túl vak voltál észrevenni és túl makacs elfogadni. Még akkor se voltál képes elfogadni mikor először vallottam be. Na mi az? Elvitte a cica a ....<br />
Már nem volt ideje befejezni a mondat, mert nagy lendülettel a nyakába ugrottam és ajkaimat rögtön az övére tapasztottam. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, alig kaptam levegőt. A kezeimet szorosan a nyaka köré kulcsoltam és soha többé nem akartam elengedni. Végül nagy nehezen elszakadtunk egymástól. A homlokainkat egymásnak döntöttük és úgy beszélt hozzám.<br />
- Mióta vártam már erre... - mondta mélyen a szemembe nézve.<br />
- Miért bonyolult ennyire minden? Bárcsak mindez hamarabb történt volna. Itt van ez a hülye besorozás és a tetejébe Zoeyval is összevesztem. Most te vagy az egyetlen biztos pont az életemben, kérlek ne hagyj el!<br />
- Eszem ágában sincs elhagyni téged. Szeretlek.<br />
- Én is szeretlek - mondtam.<br />
Ezután lassan oda hajolt és lassan megcsókolt. Ez a csók más volt, sokkal gyengédebb mint az előző. Elvesztünk egymás érintéseiben, azt se tudtam hirtelen hol vagyok. Lassan ledőltünk a kanapénkra és a csók után a fejemet a mellkasának döntöttem. Hallgattam szíve ritmusát, minden egyes lélegzetvételére figyeltem. Sokáig nem szólaltunk meg, csak élveztük egymás társaságát.<br />
- És most mit fogunk csinálni? - kérdeztem.<br />
- Először is nem gondolkozunk azon, hogy mi lesz, hanem élvezzük a pillanatot. Másodszor pedig kérlek beszélnél Zoeyval? Szeretném ha újra barátok lennétek. Ugye megígéred nekem, hogy kibékültök?<br />
- Ezt megígérhetem.<br />
Jackkel megérkeztünk a házukhoz. Kinyitotta az ajtót miközben rá pillantott és egy ragyogó mosolyt küldött felém. Beléptünk a házunkba és levettük fekete bakancsainkat. A nappalijuk felé tartottunk, ahol találkoztunk Jack anyukájával.<br />
- Jó napot Mrs. Morgan! Hogy halad a festményével? - érdeklődtem.<br />
- Szia Lennon! Köszönöm, hogy kérdezted, szerintem holnap sikerül befejeznem - mosolygott rám kedvesen.<br />
- Anya mi most felmegyünk - szólalt meg Jack.<br />
- Menjetek csak nyugodtan.<br />
Jack karon ragadott és már a lépcsőn haladtunk fölfelé. Amikor felértünk szembe fordult velem és a szemembe nézett.<br />
- Kérlek beszéljétek meg! Szüksége van rád.<br />
Lassan bólintottam és Zoey szobájának ajtaja elé léptem majd bekopogtam. Hallottam ahogy felkel az ágyához, de nem vártam meg amíg az ajtóhoz ért, hanem benyitottam. Zoey döbbent tekintettel meredt rám. A beállt csendet én szakítottam meg.<br />
- Szia! Szerintem beszélnünk kéne.<br />
- Hát eddig nem igazán akartál velem beszélni.<br />
- Figyelj Zoey! Én nagyon sajnálom. Nem akartam veled összeveszni, de akkor azt tűnt a leghejesebbnek. Olyan dolgoknak voltam a szemtanúi amikről azt gondoltam, hogy sose kell látnom. Erről nem akarok beszélni senkivel. Féltem, hogy előtted nem tudnám titokban tartani, hisz te vagy az egyetlen ember aki elől nem tudnám elrejteni az igazságot. Kérlek bocsájts meg nekem! Te vagy a legjobb barátom, tudom hogy én vagyok a világ legnagyobb seggfeje.<br />
- Tényleg nagy seggfej voltál, de megbocsájtok. Tudod hogy nem tudnék rád haragudni. És ha nem szeretnéd elmondani nekem, akkor nem fogom kényszeríteni, de ha készen állsz rá én itt leszek neked. <br />
- Nem érdemlek meg egy ilyen jó barátnőt.<br />
A karjai közé vetettem magam és szorosan megöleltem.<br />
- Ezzel nem vitatkozom - mondta, majd mindketten hangosan felnevettünk.<br />
<br />Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-89041837208728097912016-05-09T07:32:00.004-07:002016-08-09T14:04:56.107-07:0010.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u><br /></u></i>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egész délután csak azon gondolkoztam,hogy mekkora idióta is vagyok pontosan. Miért kell nekem mindent túlreagálnom? Ayden végülis semmi rosszat nem mondott nekem én mégis felkaptam a vizet. Nem ennyire idióta még én sem lehetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolataimból egy éles női sikítás ragadott ki ami nem messze tőlem jött. A pánik elhatalmasodott rajtam és csak most vettem észre,hogy tulajdonképpen besötétedett. Elakartam szaladni de a lelkiismeretem nem engedte. Segítenem kellett azon aki bajba keveredett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan közelítettem meg a sikátor bejáratát amikor is egy kéz megragadta a derekamat és számra tapasztotta kezét és a következő pillanatban pedig elrántott onnan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Shh csak én vagyok az James. - suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megőrültél? A szívbajt hoztad rám. - mondtam neki idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én őrültem meg? Te akartad magad megöletni nem én. - emelte fel védekezően a kezeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem akartam magam megöletni. Csak segíteni egy bajba jutottnak. - tettem csípőre a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nő már nem él. - felelte majd megragadta a kezem és elkezdett húzni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Honnan tudja,hogy nem él? Annyira biztos benne. Ez pedig még nagyobb félelmet keltett bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egészen addig csendben követtem őt amíg ki nem értünk a már számomra is ismerős útra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod James? Honnan? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt,hogy nem él? Onnan Zoey,hogy nem abban a világban élünk amit te hiszel. Csak mindenki megakar óvni téged. És ha Jack megtudja,hogy ennyit elmondtam neked akkor holnapra már én sem fogok élni. - felelte. - Nem beszélve Aydenről ha megtudja. - tette hozzá halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondok neki semmit. Csak mesélj nekem többet. - torpantam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet. - mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap délelőtt úgy döntöttem,hogy átmegyek Lennonhoz és elmesélem neki a történteket. Benne megbízom és tudom a titkom nála titok marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
De amikor bekopogtattam az ajtón nem ő nyitott ajtót hanem az anyukája ami még nem is lett volna furcsa de ahogy meglátott engem a mosoly lehervadt az arcáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jónapot Mrs. Morris. - mosolyogtam rá kedvesen. - Lennon itthon van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. De nagyon beteg és nem szeretne senkit sem látni. - válaszolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beteg? Mi a baj? - kérdeztem aggódva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tüdőgyulladás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondaná neki,hogy hívjon majd fel? És,hogy gyógyuljon meg minél hamarabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - bólintott és rám csukta az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szomorúan indultam el hazafelé. Nem értettem,hogy Lennon miért nem akar látogatókat fogadni. Hiszen amikor valamelyikünk beteg mindig elmegy hozzá a másik és ott van vele. De most egyszerűen nem kíváncsi senkire. Mrs. Morris reakciójából ítélve pedig legfőképpen rám nem kíváncsi. Hirtelen a zsebemben elkezdett rezegni a telefonom. Egy SMS-em érkezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Szia! Tudnánk találkozni a park mellett? Úgy fél óra múlva? A."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a kis üzenet magam sem tudom miért de megmelengette a szívemet. Jól esett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is gondolkoztam sokat már írtam is neki a választ azzal egy időben pedig indultam is a találkozó helyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Ayden - léptem oda hozzá szégyenlősen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey. Látom te is hamarabb ideértél. - vakargatta meg a tarkóját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Figyelj tudom mit akarsz mondani. - hajtottam le a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? - lepődött meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát gondolni való. Azt,hogy én vagyok a világ leghisztisebb teremténye. - nevettem fel kínosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem pont egyre gondolunk. Én azt akartam neked mondani,hogy sajnálom a tegnapit. Lekezelő voltam és nem érdemelted meg. - nézett mélyen a szemeimbe. - Ráadásul ha James nincs jókor jó helyen még bajod is esett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmondta neked? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. De ne beszéljünk többet erről. - legyintett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan elmosolyodtam és átöleltem. Legalább ő itt van nekem akkor amikor mások nem tudnak velem lenni. Legyen szó betegségről vagy éppen fontos dolgokról. Néha elszomorított a tudat, hogy mennyire megváltozott az életem amióta Jack ezekkel a fiúkkal barátkozik. De mára már örülök mivel akkor nem ismerhettem volna meg ezt a csodás embert aki jelenleg is féltően ölel át. Szerencsésnek mondhatom magam. Azt hiszem..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u>2 hét múlva</u></i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Kereken 2 hét telt el azóta amióta Lennonal nem beszéltem. Hiába próbáltam elmenni hozzájuk nem tudtam. Hiába próbáltam hívni vagy kinyomott vagy egyszerűen fel sem vette nekem a telefont.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
De ma már itt van iskolába így tudok majd vele beszélni. Ha ő is akar.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bár abból ítélve,hogy rám sem néz gondolom a válasz teljesen egyértelmű. Egész nap csak egyedül ült ha pedig odaakartam menni hozzá egyszerűen csak elszaladt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebédszünetben Ayden mellett foglaltam helyet aki mindenféle vicces dologgal akart felvidítani. Kevés sikerrel. Végig azt mondogatta nekem,hogy Lennon biztos csak hangulatember nem kell vele foglalkozni majd megbékél. De én ismertem őt. Lennon korántsem ilyen. Valamivel vagy nagyon megbánthattam vagy nem akar nekem elmondani valamit. Biztos ez lehet az oka.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérünk minden diákot a tornaterembe! Köszönjük. - hallottuk meg a sulirádióba imádott igazgatónk hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vajon mit akarhat? - néztem Aydenre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs de ha nem megyünk be nem is tudjuk meg. - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva bólintottam neki és elindultunk a tornaterem felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg diák özönlött be a nagy terembe de mivel még az elején érkeztünk jutott hely a hátsó sorban. Jackék is követték a példánkat így én Jack és Ayden között foglaltam helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor minden diák megérkezett belépett az igazgató mire hatalmas csend lett. De nem volt egyedül. Egy ismeretlen férfi is szorosan a nyomába lépkedett. Nem is húzták sokáig az időt mire az ismeretlenbelekezdett a mondandójába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! Én Sebastian Wyatt vagyok. Azért jöttem el ma hozzátok, mert Doyl kormányzó megkért, hogy hívjam fel a figyelmeteket a hazánkban és más országokban lévő helyzetre. Mint tudjátok nagy áldozatok árán teremtettük meg a Földünkön a békét. Azonban mostanság egy igen csak figyelemre méltó problémával állunk szemben. Újabb háborús helyzetek alakultak ki világszerte és hazánk megóvása érdekében a kormányzó parancsára minden városból, faluból és más településből elviszünk tíz fiatalt katonának és harcolniuk kell, ha a haza védelme ezt kívja. Fele-fele arányban toborozzuk a katonákat. Lesznek lányok és fiúk. Természetesen lehet önként jelentkezni és ezzel megóvhatjátok barátaitokat, diáktársaitokat a besorozástól, viszont ha nem lesz önként jelentkező neveket fogunk húzni. Kaptok gondolkodási időt kedves tanulók. Pontosan egy hét múlva ugyan itt találkozunk. Viszlát! - közölte velünk szárazon majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
A teremben pedig megfagyott a levegő. Jack és Ayden mindketten rám néztek de nem tudtak sokáig figyelni mert felpattantam a helyemről és kiszaladtam az udvarra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az eső hirtelen szakadni kezdett de ekkor megpillantottam egy alakot..Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Héé Lennon. Mit tettem? Miért nézel engem levegőnek? - kérdeztem tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom Zoey. - felelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit sajnálsz? Figyelj ha megbántottalak azt őszintén sajnálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem miattad van ez Zoey. Miattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom folytatni ezt tovább. A kettőnk barátságát. - fordult meg így már láthattam sajnálkozó tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam mit reagálni erre a kijelentésére. A lábaim egész egyszerűen felmondták a szolgálatot és lerogytam a földre. Miért történik ma ez? Miért ilyen szörnyű ez a nap? Először a katonaság,most pedig elvesztettem a legjobb barátnőmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Karokat éreztem magam körül ami megakadályozta,hogy tovább gondolkodjak. Az egésznapi feszültség kijött rajtam és a könnyeim mint a zápor úgy ömlöttek. Elkeveredve az arcomon az eső hűs cseppjeivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey. Nem maradhatsz itt. - suttogta Ayden a fülembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban pedig felkapott az ölébe és úgy vitt el egészen a tornateremig ahol már csak mi ketten voltunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lesz Ayden? Katonaság? Mi lesz ha kihúznak minket? Téged,Jacket,Lennont vagy engem? Mi lesz akkor velünk? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj rám Zoey. - szorított magához. - Hatalmas ez a suli. Annyira kevés az esélye,hogy pont minket húznak ki. Nem lesz semmi baj,érted? Rengeteg diák jár még ide rajtunk kívül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lágyan eltolt magától és a szemeimbe nézett. Még levegőt is elfelejtettem venni amikor tudatosult bennem,hogy az arca milyen közel is van az enyémhez. A távolság pedig egyre csak csökkent amikor is..</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti meg mi a fenét csináltok? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-72681178193690464942016-05-08T06:16:00.002-07:002016-05-15T02:42:05.794-07:009.rész<i><u>Lennon Morris</u></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Természetesen nem Jackhez mentem. Elegem volt az egész helyzetből. Úgy voltam vele míg van szabad akaratom addig azt csinálok amit szeretnék és a Jackkel való beszélgetés nem volt a terveim között. Lehet, hogy tetszik, de erre a beszélgetésre még nem álltam készen.<br />
Az erdő felé vettem az irányt. Eljött egy pillanat mikor azt se tudtam hol vagyok és bevallom egy kicsit be is pánikoltam, pedig az erdőt úgy ismertem, mint a tenyeremet. Próbáltam kiutat találni, sikertelenül. Már lejártam a lábam, de hirtelen fényes épületek jelentek meg előttem. Valamilyen táborszerűség lehetett. Iszonyatosan nagy területen helyezkedett el, közelebb merészkedtem és ezután olyan dolgok történtek, amit reméltem, hogy sosem kell végignéznem. Két szekrénynagyságú férfi lépett ki az ajtón és egy szegényes öltözetű nőt vonszoltak maguk után. Az egyik fickó letérdeltette és a másik egyenesen az asszonyra célzott. Iszonyatos sikítás tört fel torkából. Durr. Meghalt. A szemem láttára ölték meg. Nagy erőfeszítések árán sikerült visszatartanom a feltörekvő ordítást. A kezemet a számra szorítottam, a szememből patakokban folytak a könnyek. Óvatosan visszaszaladtam az erdőbe és csak futottam ahogy a lábam bírta. Ismerős környékre értem, átszaladtam a vámhídon, hallottam a patak csobogását. Hirtelen elcsúsztam a vizes talajon és a patak medrében találtam magam. Esés közben beverhettem a fejem valamibe, mert alig értem a vízhez elveszítettem az eszméletem és csak a nagy sötétségre emlékszem.<br />
Amikor magamhoz tértem azt se tudtam ki vagyok. Iszonyúan fájt a fejem és nagyon fáztam, mivel félig a patakban voltam. Nehezen sikerült állásba parancsolnom magam. Alig bírtam elvonszolni magam a házunkig és mikor végre megérkeztem szinte szó szerint be estem a házba. Édesanyám azonnal rohant hozzám amikor meghallotta, hogy haza értem. Kétségbe esett tekintettel mért végig, beszélt hozzám, de nem értettem mit mond. Próbálkozásom a beszédre sikertelen volt, kiszáradt a szám és egy hang se jött ki a torkomon. Még mindig a látottak hatása alatt álltam. Anya a fürdőbe vitt és a forró vizes kádba terelgetett. Egy órán keresztül aludtam nyitott szemmel a kádban, amiben a víz sajnos elég hamar kihűlt. Ezután pizsamába bújtam. Anya hozott be nekem meleg teát, nagyon jól esett a törődése. Nem kérdezett ezután semmit csak magamra hagyott, hogy tudjak aludni. Életem egyik legszörnyűbb éjszakája volt. Ha nem a köhögő roham tört rám akkor a szörnyű este emlékei fészkelték be magukat a fejembe.<br />
Másnap anyám áthívta a háziorvosunkat, mert nem akart abba maradni a köhögésem és be is lázasodtam. Azt mondta a doki,hogy tüdőgyulladásom van és sokáig ágyban kell maradom. Természetesen nem bántam, hogy otthon kellett maradnom, sőt örültem is az ágyban maradás lehetőségének. Zoey sokszor próbált eljönni hozzám, de megkértem anyát, hogy ne engedje be őt. Nem akartam senkit sem látni, főleg őt nem. Előtte nem tudtam volna eltitkolni amit azon az este láttam, már pedig én elakartam titkolni mindenki elöl. <br />
A lehető leghosszabb ideig próbáltam nem menni iskolába, de két hét után anya megelégelte és nagy bánatomra nem tudtam eljátszani, hogy még beteg vagyok, így kénytelen voltam suliba menni.<br />
Egész nap sikerült elkerülni mindenkit akit elakartam. Viszont az ebészünet előtti óra utolsó felében a sulirásióba bemonták, hogy minden diákot kérnek a szünetben a tornaterembe.<br />
A diákok nagy része már jelen volt, az utolsók között érkeztem. Körülbelül egy perc telhetett el mikor megjelent az igazgató jobbján egy ismeretlen férfival. A fickó alacsony és kövér testalkatú. Hájtól húrkázodó tokája csak úgy csüngött, a fején csak nyomokban lehetett látni hajat, a tetejében még a fogai sárgák voltak. Szájszag és dohány keverékétől bűzlött, amit az első sorban nagyon is éreztem. Elegáns öltönyt és nadrágot viselt, de a hónaljánál izzadság folt ütött át. Hányingerem volt attól az embertől. Aztán lassan a tanulók felé fordult és belekezdett mondandójába.<br />
- Sziasztok! Én Sebastian Wyatt vagyok. Azért jöttem el ma hozzátok, mert Doyl kormányzó megkért, hogy hívjam fel a figyelmeteket a hazánkban és más országokban lévő helyzetre. Mint tudjátok nagy áldozatok árán teremtettük meg a Földünkön a békét. Azonban mostanság egy igen csak figyelemre méltó problémával állunk szemben. Újabb háborús helyzetek alakultak ki világszerte és hazán megóvása érdekében a kormányzó parancsára minden városból, faluból és más településből elviszünk tíz fiatalt katonának és harcolnik kell, ha a haza védelme ezt kívja. Fele-fele arányban toborozzuk a katonákat. Lesznek lányok és fiúk. Természetesen lehet önként jelentkezni és ezzel megóvhatjátok barátaitokat, diáktársaitokat a besorozástól, viszont ha nem lesz önként jelentkező neveket fogunk húzni. Kaptok gondolkodási időt kedves tanulók. Pontosan egy hét múlva ugyan itt találkozunk. Viszlát!<br />
Te szentséges ég...Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-67968167338341643092015-09-13T05:47:00.001-07:002016-05-09T06:38:19.163-07:008.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva ültem a kanapén és a mai délutánra gondoltam amit Aydennel töltöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen csodálatos volt. Jobban megismertem és ha ennyi idő után mondhatom akkor azt hiszem nem közömbös számomra. Eddig is éreztem valami különleges dolgot kettőnk között de ezek után kijelenthetem, hogy jól gondoltam. De nem volt időm sokáig gondolkozni, mert hirtelen Jack vetődött le mellém idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jack. Veled meg mi történt? - kaptam rá a tekintetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarlak terhelni. - vont vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem terhelsz semmivel. - ráztam a fejem. - A húgod vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik nekem Lennon. Ma pedig bevallottam neki és lekoptatott. - sóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam mit mondhatnék neki ilyen helyzetben. Szorosan megöleltem amit rögtön viszonzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most mellette kell lennem. A bátyám, ha én nem támogatom akkor ki fogja?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szombat délután van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Türelmetlenül csengettem be Lennonék házába. Lehet, hogy mérges vagyok de vele is beszélnem kell. Az ő szemszögét is meghallgatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem telt el sok idő mire kinyílt az ajtó és ott állt a barátnőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom mit tettél Lennon. - kezdtem köszönés nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere be. - sóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tettem amit mondott. Nem lett volna jó ezt az ajtóban megbeszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A cipőmet lerúgtam magamról és követtem Lennont a jól ismert úton.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom Jack elmondta. - jelentette ki mire bólintottam. - Én nem tudom mit érzek. Egyszerűen tudod te is, hogy viselkedett velem. Nem tűnt úgy mint aki kedvel és csak úgy szerelmet vall. Nem könnyű ez nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért gondolod azt, hogy neki könnyű? Neki sem az. Lazának tűnik de közben én látom otthon, hogy milyen. Már régóta észrevettem, hogy tetszel neki. - feleltem higgadtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő ezt érzi, én nem. Sajnálom. - suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne mond már ezt nekem. Látom rajtad is és ne tagadd le. Ha a közelében vagy elpirulsz és dadogni kezdesz. - ráztam meg a fejem. - Legalább nekem ne tagadd Lennon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen ez így van. Van valami furcsa érzés a gyomromban olyankor. - dörzsölte meg az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt úgy hívják, hogy szerelem. - mosolyodtam el halványan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rám kapta a tekintetét láttam rajta, hogy végre kitisztult előtte a kép. Talán most mind a ketten boldogok lehetnek. Ő is és Jack is. Ez a legnagyobb vágyam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélj vele. - kértem izgatottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Utál. - motyogta .</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem utál. Csak szomorú. - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megértően bólintott és szaggatottan kifújta a levegőt. Óvatosan megsimítottam a vállát mire átölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A legjobb barátnőm és a bátyám együtt? Nem is rossz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lennon elment megbeszélni a dolgokat a bátyámmal. Én pedig készségesen felajánlottam, hogy elmegyek a parkba a nyugalmuk kedvéért. Belegyezett rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
A parkhoz megérkezve rögtön meghallottam Ayden hangját éppen Jamesel beszélgetett. Szégyenlősen lehajtottam a fejem és elfojtottam a mosolyomat. Nem fogom most őket megzavarni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csendesen egy padhoz léptem és leültem rá. A szemem sarkából őket figyeltem és annyira..odaakarok hozzá menni. Miért vagyok ilyen gyáva? Miért nem merek odamenni hozzá? </div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy voltam vele, hogy majd ha akar odajön hozzám ezért elővettem a telefonom. Elkezdtem rajta képeket szerkeszteni és a következő pillanatban ismét felnéztem de eltűntek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hova lettek? Felálltam és a keresésükre indultam, de már a fél parkot bejártam és sehol sem találtam őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey! Te mit keresel itt? - szólalt meg mögöttem Ayden idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak erre sétáltam. - fordultam meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. Nem kellene még haza menned? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi bajod van? Nem vagy az apám. Miért kell ennyire félteni az embert? Tudok vigyázni magamra, nem vagyok kislány. - válaszoltam idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Láttam rajta, hogy meglepődik ezért az alkalmat kihasználva otthagytam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam merre megyek de éreztem el kell onnan jönnöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elegem volt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-11798492666974781152015-09-12T11:50:00.000-07:002015-09-13T05:18:59.424-07:007.rész<i><u>Lennon Morris</u></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Egész héten próbáltam kerülni Jacket, ami nem volt túl könnyű. Zoey gyanakodott mivel, ha feltűnt Jack a láthatáron én menekülőre fogtam a dolgot. Zoey többször is számon kért, de természetesen letagadtam, hogy bármi is lenne.Persze nem tudtam elkerülni a találkozást. Az egyik délután haza felé sétálva került sor.<br />
- Beszélnünk kell!! - mondta indulatosan.<br />
- Nincs miről beszélnünk - próbáltam faképnél hagyni, de ő nem hagyta ennyiben a dolgot. Elkapta a kezemet és maga felé fordított.<br />
- Nem Lennon, igen is beszélnünk kell!<br />
- Mégis miről?<br />
- Nagyon is jól tudod, hogy miről.<br />
- Nem tudom. Avass be!<br />
- Ami a múltkor történt...<br />
- Nem számít mi történt akkor.<br />
- De nagyon is számít. Nagyon tetszel nekem Lennon, sose voltam jó az érzelmek kimutatásában, de így van. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél!<br />
- Most ugye viccelsz velem, Jack? Annyi éven át szörnyen viselkedtél velem és most hirtelen az a gondolatod támadt, hogy a barátnőd legyek. Beteges játékot űzöl velem.<br />
- Már számtalanszor elmondtam neked, csak a húgomat akarom megvédeni és a te biztonságod is veszélyben van, ha velünk vagy.<br />
- És, ha össze jönnék veled hirtelen elmúlna a veszély, ami akkor fenyeget, ha veletek vagyok? Tudod mit? leszek a barátnőd, ha végre elmondod az igazat.<br />
- Ezt ne kérd tőlem Lennon! Bármi mást, csak ezt ne!<br />
- Akkor szerintem nekünk nincs több közlendőnk egymásnak. Viszlát, Jack!<br />
<br />
Beszélgetésünk után haza mentem és csak akkor tudatosult bennem, hogy mi is történt. Azt gondoltam soha nem vallana Jack szerelmet és mekkorát tévedtem. Az ellenségeskedésből lehet szeretet? Valószínűleg.<br />
Az egész hétvégét otthon töltöttem, ami nem jellemző rám. Nem vagyok egy otthon ülős fajta, bár vasárnap amúgy sem szabad kimenni a házunkból, ez előírás.Szombaton délután gondoltam olvasok egy kicsit, de hamar abba hagytam, mert valaki csöngetett. Én mentem ajtót nyitni és meglepetésemre Zoeyval találtam szembe magam.<br />
<br />
- Tudom mit tettél Lennon. Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-89327556517712827262015-06-15T02:27:00.000-07:002015-06-15T02:33:50.376-07:006.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután lefeküdtem ránéztem a faliórámra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már éjfél is elmúlott de én képtelen voltam aludni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi minden járt a fejemben,hogy az álom manó valahogy nem akart hozzám bekopogni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam milyen érzés kavarog bennem. Egyszerre akartam közelebb kerülni és eltávolodni Ayden-től. Fogalmam sincs,hogy mit akarok. Ő veszélyes..de mégis féltem őt mindentől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey ébren vagy? - nyitott be a szobámba Jack.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Gyere be. - mosolyogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj, én nagyon sajnálom, ami a nappaliban történt. De én féltelek, mert a húgom vagy. - hadarta el a mondanivalóját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megértem én, de nem kell mindentől megvédeni. - hajtottam le a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen csak annyit éreztem,hogy átölel. Hosszú idő után, de végre megint megtette.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal viszonoztam az ölelését. Éreztem, hogy mások előtt ugyanolyan durva lesz, mint eddig, de itthon biztos voltam abban, hogy megváltozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel nagy rohanásban voltam, ugyanis persze, hogy elaludtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy sietségben még az ágyam sarkába is sikeresen belerúgtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kapunkban viszont nagyon meglepődtem. Ott állt a négyes csapat. Ayden, Jack és a további két személy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok - nyögtem ki miután oda értem hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - mondták szinte tökéletesen egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Indulhatunk? - kérdezte Jack.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - bólogattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ekkor elindultunk. Jack és a haverjai elől én meg Ayden hátul. Lemaradt velem..</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemem sarkából néha rápillantottam, de az utat nézte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak mentünk egymás mellett és nem is szólaltunk meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Zoey! - ült le Lennon szünetbe mellém. - Sajnálom. Nem kellett volna.. - kezdte el mondani de félbe szakítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is sajnálom az egészet. Csak tudod ideges vagyok, mert nem tudom mi ez az egész banda és minden olyan furcsa lett - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megértem. Én is félek és ideges vagyok. De majd együtt megoldjuk, mint mindent. - ölelt át amit rögtön viszonoztam neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tipikusan olyan emberek vagyunk Lennonal akik egy napig összevesznek, majd ki is békülnek. De ennek mi nagyon örülünk. Mert tényleg nagyon régóta vagyunk barátnők.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd csak kik fürkésznek minket balról - szólalt meg miután elengedtük egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan fordítottam oldalra a fejemet és bizonyosodtam meg, hogy kiről beszél.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ayden, Jack és mint az úton kiderült James és Aaron.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez bevallom egy kicsit ijesztő. - néztem rá mire felnevettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsit?! Ez nagyon az. - húzta el a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Suli után már éppen indultam volna haza amikor Ayden megjelent mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van kedved lejönni a parkba velem? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lenne. De tudod..Jack. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudja. Mondtam neki, hogy velem leszel. - billentette oldalra a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így már mindjárt más. Mehetünk. - mosolyogtam rá szélesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő is mosolygott majd kinyitotta az ajtót előttem amin kiléptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
S elindultunk. Egy baráti találkozóra...vagy esetleg egy randira..<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-62104612053231311962015-06-14T08:32:00.000-07:002015-06-15T03:08:43.445-07:005.rész<i><u>Lennon Morris</u></i><br />
<br />
<br />
A barátságos mosoly mégsem volt, olyan barátságos, mikor rájöttem kihez társul. Az egyik ismeretlen alak volt az.<br />
- Nagy tehetséged van az íjászathoz - dicsért.<br />
- Köszönöm - egy halvány mosolyt eresztettem el, ami inkább hasonlított vicsorhoz - Amúgy ki vagy te és mit akarsz?<br />
- Én James Martin vagyok. Ha jól tudom te pedig Lennon.<br />
- Jól tudod. És mit akarsz?<br />
- Erre sétáltam. Gondoltam ha már megláttalak akkor idejövök hozzád és egyébként is akartam mondani neked valamit.<br />
- Elég bátor vagy hogy ilyen későn sétálgatsz az erdőben.<br />
- Te se vagy gyáva. Szóval tudomásom szerint te vagy Jack húgának a legjobb barátnője. <br />
- Így van.<br />
- Jobban tennéd ha nem barátkoznál vele a saját érdekedben. Sok mindenről nem tudsz és nem is fogsz tudomást szerezni. Most figyelmeztetlek először és remélem utoljára.<br />
- Na ide figyelj Mr. " Szállj le a legjobb barátnődről a saját érdekedben". Te meg jobban tennéd ha békén hagynál engem. Senki sem volt kíváncsi a "jó" tanácsaidra, tartsd meg magadnak - utolsó mondatom után ott hagytam a fenébe.<br />
Biztos voltam benne, hogy Jack vette rá a fenyegetésre. Elővettem telefonom és már hívtam is. Nem akartam be menni a házba és nem akartam véletlenül sem találkozni Zoeyval. Így kihívtam Jacket a ház elé.<br />
- Mit akarsz ilyen későn Lennon?<br />
- Azt, hogy a hülye haverod James megfenyegetett. Jobb lenne ha leállítanád. Alapjáraton azt sem értem, hogy te mért vagy ilyen velem, de hogy még másokat is rám küldesz, azért hogy békén hagyjam a húgod, szánalmas vagy Jack.<br />
- Befejezted? Nem én küldtem rád Jamest. És igen, nem szeretném ha tovább barátkoznál Zoeyval a saj...<br />
- Már te is kezded? Mitől akarod ennyire megvédeni őt?<br />
- Saját magától.<br />
- Miért kéne megvé...<br />
- Jaj Istenem fogd már be! - a lehető leghatásosabb módszerrel hallgatattot el. Megcsókolt.<br />
<br />Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-67491714836320958462015-04-03T10:15:00.000-07:002015-04-03T10:15:51.229-07:004.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy Lennon kiejtette a száján a kérdését,még jobban összezavarodtam.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kik ők és miért zsarolnák a bátyámat és a szüleimet?</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen,elég veszélyesnek látszanak,de nem hiszem,hogy ezt tennék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre a kérdésre nem lehetett normális választ adni. Így egy kicsit kikeltem magamból. Lehet durva voltam..de Lennon is ilyen lenne a helyemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen tehetetlen voltam,és a helyzetemen nem könnyített az sem,hogy a barátnőm csak így kirohant a szobámból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyot sóhajtva rogytam le a földre s temettem arcomat kezeimbe. Ezt most nagyon elrontottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Odakint már kezdett sötétedni és ilyenkor már nem nagyon járkálhatok az utcákon.</div>
<div style="text-align: justify;">
De aggódtam Lennon miatt,és mivel a telefonját sem vette fel tudtam,hogy utána kell mennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hangtalanul nyomtam le az ajtóm kilincsét s mielőtt kiléptem volna a folyosóra óvatosan szétnéztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
De mivel nem volt senki a környéken így kiléptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hangokat hallottam a konyhából. Gondolataim szerint Jack és Ayden beszélgetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez számomra jó dolog mivel így nyugodtan vehetem fel a cipőmet és mehetek ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sikeres akcióm után egy dolog jutott eszembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hol keressem Őt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Otthon biztosan nincs. Mert akkor felvette volna a telefonjukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így első ötletem a kis park volt ahol régebben voltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindultam és az emlékeinken gondolkoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig kint voltunk és beszélgettünk. A fiúkról,a sminkekről,a ruhákról. De Jack ilyen durva lett mint most jelenleg és nem engedett el sötétedés után sehová. Sőt mindig otthon kellett lennem és kell is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csalódott lettem,ahogy megpillantottam az üres parkot. Nincs itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyot sóhajtva túrtam bele hajamba és vártam az újabb ötletet a fejemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Az erdő. Talán ott van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor megfordultam tengelyem körül egy hatalmasat sikítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mögöttem ugyanis ott állt Ayden.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma már másodjára. - fogta be a fülét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán nem sikítoznék ha nem úgy közlekednél,mint egy szellem. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit keresel ilyenkor kint? Nem lenne szabad kint lenned. - nézett órájára a fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha lenne bármi akadálya,hogy kint legyek. - legyintettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már épp indultam,hogy kikerülöm amikor megfogta a karomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na most pedig elkísérlek a házatokhoz. - mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell. Nagy vagyok már. - vágtam rá egy grimaszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem mégis csak jobb lesz a lelkiismeretem ha én viszlek el innen. Nem neked való Aberystwyth ilyen későn. - mosolyodott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
S elindult a házunk irányába. Én pedig csak néztem utánna s valami azt súgta,hogy jobb ha követem Őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan biztonság érzetem volt ha vele voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig alig ismerem még..</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudtad hol vagyok? - kérdeztem tőle ahogy beértem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazafelé tartottam amikor megláttalak. - felelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm..értem. - motyogtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az út csendesen telt. Csak annyit tudtam meg,hogy a bátyámmal nagyon jó kapcsolatban van és hogy a szüleivel de főleg apukájával nagyon jó viszonyt ápol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vagyunk. - jelentette ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó éjt. - intettem egyet bénán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó éjt. Még majd találkozunk. - tette zsebre kezeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy beértem a házba még figyeltem ahogy elmegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nappaliban pedig a dühös Jackel találtam szembe magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol voltál Zoey? - vont kérdőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sétáltam. - hajtottam le a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sötétedés után? - förmedt rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Semmi nem történt itt vagyok! - válaszoltam én is hasonló hangnembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De történhetett volna! - kiabált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aj Jack. Elegem van,hogy így féltesz! Nem vagyok kisgyerek. Hagyjatok élni kérlek! - szaladtam fel a szobámba és vágtam be hangosan az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elegem van az állandó aggodalomból és hogy csak én nem élhetek átlagos életet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert már suli után is haza kell jönnöm. Nem mehetek el szórakozni soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
S most még Lennon is haragszik rám,vagy nem tudom.<br />
Minden olyan nehéz és bonyolult lett.<br />
S a gondolataim is csak egy felé forogtak.<br />
Ayden....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-42526500547431488472015-03-28T12:17:00.000-07:002015-03-29T00:03:26.057-07:003.rész<i><u>Lennon Morris</u></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Barátnőm háza elé érve már a legrosszabbakra számítottam. A világ veszélyeire tekintve mindig tartok magamnál egy <span style="text-align: justify;">paprikasprayt. Nem akartam tovább tétlenkedni, így az udvariassági szabályokat áthágva rontottam be a jól ismert házba. Mikor beléptem megdöbbenve álltam, mivel egyáltalán nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Zoey az egyik ismeretlen alakkal folytatott párbeszédet, míg én vörös fejjel, </span><span style="text-align: justify;">paprikasprayt szorongatva álltam arra várva, hogy végre valaki megszólaljon. Hál' Istennek nem kellett sokat várnom. Még mielőtt túl kínossá vált volna a helyzet Jack megjelent és "szépen" feltessékelt minket Zoey szobájába.</span><br />
<span style="text-align: justify;"><br /></span>
<span style="text-align: justify;">-Itt valami nagyon nem stimmel-állapítottam meg-Egyáltalán mit keres itt?</span><br />
<span style="text-align: justify;">-Azt mondta, hogy a bátyámat várja. Aztán felajánlotta, hogy ismerkedjünk meg és ennyi.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
-És mi a neve?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ayden.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hmm....és a vezeték neve?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt nem tudom.<br />
Zoey arcomat kémleve vár következő kérdésemre, de csak leültem ágya szélére és gondolkodtam az egész kialakult helyzeten. A sok gondolkodás után végül megszólaltam.<br />
<br />
<br />
-Mi van, ha ezek az alakok álnak mindennek a háta mögött. Lehet, hogy valamivel zsarolja Jack-at, sőt lehet hogy a szüleid viselkedése mögött is ők állnak.<br />
-Lennon gondolkozz már egy kicsit normálisan! Mi közük lenne, ehhez az egészhez? Ne legyél hülye! Mégis miért zsarolnák a szüleimet vagy a Jack-et?<br />
-Szóval már nem vagyok normális és hülye vagyok? Hát köszönöm! Na én megyek, szia!<br />
<br />
<br />
Utolsó mondatom után kiviharzottam a házból vissza se nézve. Rettentően dühös voltam, de nem Zoey-ra, hanem magamra. Igaza volt. Hülye voltam.<br />
Mindenkinek meg van a maga hobbija. Az enyém az íjászat. A veszekedés után egyből az erdőbe mentem gyakorolni, hogy levezessem a dühömet. A nyíl teljes pontossággal hasított a céltábla közepébe, amit még két éve tettem fel oda a teljes zavartalanság érdekébe. Mikor újra eltaláltam a cél közepét előszőr egy elismerő taps, majd egy hang hallatszódott a hátam mögül.<br />
-Szép volt- mondta halvány mosollyal arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-85031150958240320232015-02-04T11:23:00.000-08:002015-03-28T03:53:51.451-07:002.rész<div style="text-align: justify;">
<i><u>Zoey Morgan</u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Lennontól elbúcsúzva az irányomat hazafelé vettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megígértem a bátyámnak,hogy egyedül nem megyek sehová.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mi ez a rendkívüli szabály,de ez Őt megnyugtatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor érzem azt,hogy Jack több mindent tud a múltunkról,mint én.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem gondolom véletlennek,hogy mindig én zavarom meg a szüleimmel folytatott párbeszédét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi kérdésem lenne feléjük. De akárhányszor felhozom ezt a témát idegesen elküldenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira elmerültem a saját gondolataimban,hogy azt sem vettem észre,hogy már az előszobában állok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sóhajtva vettem le a bakancsomat és akasztottam fel a fekete sálamat a fogasra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szobámba felérve becsuktam az ajtót és éppen elakartam rakni a hátizsákom amikor is léptek ütötték meg a fülemet. De Jack és a szüleim sincsenek itthon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtómhoz rohantam amit azonnal kulcsra is zártam a kulcsot pedig a zsebembe raktam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan a kulcslyukhoz hajoltam és kinéztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elég volt a kabátot megpillantanom rögtön felismertem a tulajdonosát. Az egyik fura személy.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mobilomat felkapva hívtam Lennont akit megkértem,hogy azonnal jöjjön ahogy csak tud.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem lehettem gyáva. Ki kell mennem innen és megkérdezni ezt az embert,hogy ki és mit keres a házunkba mikor csak én vagyok itthon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A terv gyorsnak és egyszerűnek tűnt azonban mégis felsikítottam ahogy az ajtómba ott állt az említett személy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne félj Zoey. Nem akarlak bántani. - intett felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan lehetnék ebben olyan biztos? - kérdeztem remegő hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A bátyád haverja vagyok. A nevem Ayden. - rántott vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy jutottál be a házba? Miért vagy itt? - érdeklődtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jack engedett be nem régen. Azt mondta várjam meg mert te majd jössz haza. - felelte lazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez logikus. - bólintottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarsz egy kicsit jobban megismerkedni? - vonta fel fél szemöldökét. - Ha már úgyis eljövök ide párszor,mivel jóban vagyok a testvéreddel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet róla szó. - mondtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szó nélkül fordult meg s indult le a nappaliba és én szintén szó nélkül követtem Őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mit gondoljak. Csak nem lehet veszélyes ha Jack egyik barátja.</div>
<div style="text-align: justify;">
A helyzet mégis frusztráló volt,hogy ülünk egymással szemben és csak némán nézzük egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így nekem kell megtörnöm a csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mikor ismerted meg a bátyámat? - tettem fel első kérdésem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Régen. - válaszolt szűkszavúan. - Hol szoktál lenni a szabadidődben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nagyon sok mindentől függ. - válaszoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mitől? - faggatózott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedvemtől,társaságtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából magam sem tudom eldönteni,hogy mi lepett meg jobban. Az,hogy ilyen személyesek a kérdései. Vagy az,hogy Lennon vörös fejjel egy paprikasprayt szorongatva a következő másodpercben érkezett meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Értetlen arccal nézett szét majd kettőnkön akadt meg a tekintete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - köszöntöttem megkönnyebbülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Zoey. - intett felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok. - lépett be a következő pillanatban Jack is és kezet fogtott a szemben ülő személlyel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemével végig mért majd egy morgással felküldött engem Lennonal az emeletre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A barátnőmmel csendesen baktattunk fel és tudtuk,hogy rengeteg megbeszélni valónk lesz a szobámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudok semmit. Hogy mi ez az egész. Hogy Jack miért lett ilyen velem. És mindenkivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ezt kifogom deríteni. Mert ez nem normális állapot. És a szemem előtt van még egy fontos kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi van akkor ha nem a három fiú tehet arról,hogy Jack ilyen lett? Más oka van? És ez az Ayden is egy hatalmas kérdőjel még. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />Ria V.http://www.blogger.com/profile/00628513777269796360noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-72121044941250510222015-02-03T09:15:00.001-08:002015-02-03T12:25:38.641-08:001.rész-Lennon Morris!- hallottam meg osztályfőnökünk kedves hangját.<br />
-Jelen!<br />
A névsor felolvasás után következett egy szörnyen unalmas bájcsevej a szünetben szerzett élményeinkről. Igazából, ha akartam volna egy egész krónikát írhattam volna a nyári "élményeimről". <br />
Augusztus eleje környékén az édesapám és én elmentünk kirándulni a határfalhoz. Éppen az ebédünket ettük egy kis mezőn amikor lövöldözéseket hallottunk. Egy magas, középkorú férfi szaladt a fal felé nyomában 3 védővel (rendőr). Apám, amint meglátta őket azonnal a búvóhelyet nyújtó fű alá húzott minket. A férfi már csak pár lépésnyire volt a faltól, de a védők gyorsabbak voltak nála és akár mint egy emberi céltáblát, úgy lőtték le. Mielőtt reagálhattam volna egy sikítással apa megakadályozta nagy tenyerével. Könnyes szemmel néztem végig, hogy a védők az élettelen testet meggyújtsák és az hamuvá válik.<br />
<br />
A négy osztályfőnökink után Zoeyval arra az elhatározásra jutottunk, hogy ideje lenne haza menni. A lépcsőről leérve barátnőm bátyját és három személy éppen heves vitatkozásban voltak. Minket észre véve hamar abba hagyták információ cseréjüket és a három ismeretlen alak távozott. Jacktől csak egy lesújtó pillantást kaptunk és azzal ő is távozott a helyszínről.<br />
<br />
-Ez meg kik voltak?- érdeklődtem Zoeytól.<br />
-Fogalmam sincs. De itt nincs valami rendben. Biztos közük van hozzá, amiért Jack ilyen lett mostanában.<br />
-Gondolod?-kérdeztem szarkasztikusan. Zoey azok az emberek közé tartozik akik elviselik, ha próbálkozok a szarkasztikus humorom fejlesztésével. A többi ember általában hülyének néz vagy az arcomba nevet.<br />
<br />
Furcsa gondolatokkal indultam hazafelé.<br />
<br />
Zoey sajnos majdnem a város másik felén lakik, úgyhogy egy rövid baráti ölelés kíséretében el is búcsúztunk. Már majdnem otthon voltam, mikor az egyik rejtélyes alak jött velem szemben az utcán. Tekintetével akár ölni tudott volna, de csak sejtésem sem volt miért. Vajon kik lehetnek ők.<br />
<br />
Gondolatmenetemből telefonom csöngése szakított el. Zoey volt az.<br />
<br />
- Lennon! Az egyik furi alak itt van a lakásunkban- hangja izgatott volt és egyben rémült.<br />
- Mit keres ott nálatok?<br />
-Nem tudom. De senki sincs itthon még Jack sem. Bezárkóztam a szobámba. Azonnal gyere ide!<br />
<br />
És én már szaladtam is Zoeyék házához.<br />
<br />
<br />
<br />Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-319282587878934152.post-89447345497972803722014-09-20T02:25:00.001-07:002014-12-29T14:02:39.153-08:00PrológusA háború után a világot felosztották kedvükre a Föld legfontosabb személyei.Az országokat körbe kerítették, s bárki próbált átjutni a kerítésen azt megölték. A háborús harcosokat és utódjaikat lenézték és kirekesztették. Az úgymond szám űzetett embereket csoportokba válogatták és nyomorúságban kellett élniük az országuk egy eldugott részében. Megfosztották őket minden emberi jogaiktól. Őket hívták szerencsétleneknek. Az emberek többsége viszont nem kényszerült ilyen helyzetbe. Ők a szerencsésebb emberek. Én is közéjük tartoztam a családommal és a barátaimmal együtt. A nagymamám sokat mesélt a múltról, az akkori emberekről és szokásokról. 17 évesen rájöttem, hogy a világ változik állandóan. A régi emberek nem kényszerültek csoportba és nem kellett különélniük más nyelven beszélő társaiktól. De az én időmben sok minden hasonlít a múlthoz, kivéve az öltözködés;az az elve volt a felsőbbrendűeknek, hogy az embereknek nem kell feltűnősködniük, ezért egyszerű fekete ruhákban jártunk. Az oktatási rendszer és a munkalehetőségek nem változtak, csak éppen a szerencsétleneknek volt más helyzetük. Nekük is kellett dolgoznikuk; nem élhettek ingyen, így ők végezték a piszkosmunkát (gondolok itt például az utca takarításra). Viszont a szerencsésebb polgárokkal nem komunikálhattak, sőt tűrniük kellett tőlük a bántalmazást is, mert ha egy szerencsétlen kezet mert emelni egy polgárra azt megölték. Az emberek soha nem élhettek nyugton; minden település szigorúan bekameráztak, így tudta felügyelet alatt tartani a felsőréteg az egyszerű közembereket. Mindig is félelemben tartottak minket, de az elmúlt években a szerencsétlenek csoportjában lázadás tört ki, ezért kevésbé foglalkoztak a polgárokkal.<br />
<br />
A szerencsétlenek sokszor próbálkoztak szökéssel, s ez néhányuknak sikerült is...<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
2906. szeptember 8.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A 2.évezred utolsó századában járunk. A családom és én Walesben élünk egy tengerparti városban: Aberystwythben.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyCeLhb4n9GFqAqVHpNDimOgnRFLCpwl41A1YCJwZs2gi24aD6bs8H99BvqWC1wz8rOw0yaTYVVYJtZwr6ETffV7iOONE8P5iylaTdE4W1imNbNOUYVRMRnsNgOceU_9wgkOJCsAjO4c1c/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyCeLhb4n9GFqAqVHpNDimOgnRFLCpwl41A1YCJwZs2gi24aD6bs8H99BvqWC1wz8rOw0yaTYVVYJtZwr6ETffV7iOONE8P5iylaTdE4W1imNbNOUYVRMRnsNgOceU_9wgkOJCsAjO4c1c/s1600/unnamed.jpg" height="239" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
Szeretek itt élni. Kifejezetten tetszik benne, hogy a tengerparton van.<br />
<br />
Mindig is itt éltünk, szerencsére akkor sem költöztünk el a városból, mikor a szüleim elváltak, viszont édesanyámal és újdonsült férjével a város másik felébe költöztünk. Időközben megszületett a hugom. Elég zűrös gyerekkorom volt, de ennek ellenére is sikerült barátkoznom és sikerült egy "best friend forever"-t is szereznem. Hát igen a legjobb barátnőm. Még kiskorunkban ismertük meg egymást az óvodában, valamint akkor találkoztam a velem mindig undokoskodó bátyjával. De azóta már mondhatjuk, hogy felnőttünk. Érett gimnazisták lettünk. Gimis éveimet legjobb barátommal és született ellenségemmel töltöm le.<br />
<br />
Az iskolákba nem szokás ünneplőbe menni az évnyitóra. Sőt a hétköznapokban sem szokás. Az elmúlt századokban a világ az egyszerűségre törekedett és ennek egyik alapja, hogy nem szabad kihívónak lenni, pont ezért járunk egyszerű fekete rukákban télen-nyáron.<br />
<br />
Szóval gimnáziumi életem első napja. Nem a legszebben kezdődött. Az is rányomta a bélyeget a napra, hogy ősellenségemmel kellett lennem egy légtérbe, ugyan is már megint megtisztelt azzal, hogy újra az osztálytársam lett. Remek.....de most tényleg? NEM TUDOTT VOLNA MÁSIK ISKOLÁBA MENNI?! Oké kiborulásomnak vége. A lényegre viszatérve legjobb barátommal, Zoeyval és "érdekes" testvérével indultunk neki a gimi évnyitójára.<br />
<br />
Szörnyen unalmas 30 percet kellett átélnünk. Jack, Zoey bátyja alig egy évvel idősebb tőlünk. A gimiben elég nagy népszerűségnek örvend. Mostanában még a szokottnál is furcsábban viselkedik. Ez még rendben is lenne, de mikor Zoeyval akár a folyosón beszélgetünk kiváncsi tekinteteket érzek magamon és úgy láttam ez barátnőm is érzékelte. De ekkor még nem tudtuk, hogy valójában mi is folyik körülöttünk...</div>
Scarlett Reedhttp://www.blogger.com/profile/08236957106420999809noreply@blogger.com0