Barátnőm háza elé érve már a legrosszabbakra számítottam. A világ veszélyeire tekintve mindig tartok magamnál egy paprikasprayt. Nem akartam tovább tétlenkedni, így az udvariassági szabályokat áthágva rontottam be a jól ismert házba. Mikor beléptem megdöbbenve álltam, mivel egyáltalán nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Zoey az egyik ismeretlen alakkal folytatott párbeszédet, míg én vörös fejjel, paprikasprayt szorongatva álltam arra várva, hogy végre valaki megszólaljon. Hál' Istennek nem kellett sokat várnom. Még mielőtt túl kínossá vált volna a helyzet Jack megjelent és "szépen" feltessékelt minket Zoey szobájába.
-Itt valami nagyon nem stimmel-állapítottam meg-Egyáltalán mit keres itt?
-Azt mondta, hogy a bátyámat várja. Aztán felajánlotta, hogy ismerkedjünk meg és ennyi.
-És mi a neve?
-Ayden.
-Hmm....és a vezeték neve?
-Azt nem tudom.
Zoey arcomat kémleve vár következő kérdésemre, de csak leültem ágya szélére és gondolkodtam az egész kialakult helyzeten. A sok gondolkodás után végül megszólaltam.
-Mi van, ha ezek az alakok álnak mindennek a háta mögött. Lehet, hogy valamivel zsarolja Jack-at, sőt lehet hogy a szüleid viselkedése mögött is ők állnak.
-Lennon gondolkozz már egy kicsit normálisan! Mi közük lenne, ehhez az egészhez? Ne legyél hülye! Mégis miért zsarolnák a szüleimet vagy a Jack-et?
-Szóval már nem vagyok normális és hülye vagyok? Hát köszönöm! Na én megyek, szia!
Utolsó mondatom után kiviharzottam a házból vissza se nézve. Rettentően dühös voltam, de nem Zoey-ra, hanem magamra. Igaza volt. Hülye voltam.
Mindenkinek meg van a maga hobbija. Az enyém az íjászat. A veszekedés után egyből az erdőbe mentem gyakorolni, hogy levezessem a dühömet. A nyíl teljes pontossággal hasított a céltábla közepébe, amit még két éve tettem fel oda a teljes zavartalanság érdekébe. Mikor újra eltaláltam a cél közepét előszőr egy elismerő taps, majd egy hang hallatszódott a hátam mögül.
-Szép volt- mondta halvány mosollyal arcán.
Zoey arcomat kémleve vár következő kérdésemre, de csak leültem ágya szélére és gondolkodtam az egész kialakult helyzeten. A sok gondolkodás után végül megszólaltam.
-Mi van, ha ezek az alakok álnak mindennek a háta mögött. Lehet, hogy valamivel zsarolja Jack-at, sőt lehet hogy a szüleid viselkedése mögött is ők állnak.
-Lennon gondolkozz már egy kicsit normálisan! Mi közük lenne, ehhez az egészhez? Ne legyél hülye! Mégis miért zsarolnák a szüleimet vagy a Jack-et?
-Szóval már nem vagyok normális és hülye vagyok? Hát köszönöm! Na én megyek, szia!
Utolsó mondatom után kiviharzottam a házból vissza se nézve. Rettentően dühös voltam, de nem Zoey-ra, hanem magamra. Igaza volt. Hülye voltam.
Mindenkinek meg van a maga hobbija. Az enyém az íjászat. A veszekedés után egyből az erdőbe mentem gyakorolni, hogy levezessem a dühömet. A nyíl teljes pontossággal hasított a céltábla közepébe, amit még két éve tettem fel oda a teljes zavartalanság érdekébe. Mikor újra eltaláltam a cél közepét előszőr egy elismerő taps, majd egy hang hallatszódott a hátam mögül.
-Szép volt- mondta halvány mosollyal arcán.