Zoey Morgan
Miután lefeküdtem ránéztem a faliórámra.
Már éjfél is elmúlott de én képtelen voltam aludni.
Annyi minden járt a fejemben,hogy az álom manó valahogy nem akart hozzám bekopogni.
Nem tudtam milyen érzés kavarog bennem. Egyszerre akartam közelebb kerülni és eltávolodni Ayden-től. Fogalmam sincs,hogy mit akarok. Ő veszélyes..de mégis féltem őt mindentől.
- Zoey ébren vagy? - nyitott be a szobámba Jack.
- Persze. Gyere be. - mosolyogtam rá.
- Figyelj, én nagyon sajnálom, ami a nappaliban történt. De én féltelek, mert a húgom vagy. - hadarta el a mondanivalóját.
- Megértem én, de nem kell mindentől megvédeni. - hajtottam le a fejemet.
Hirtelen csak annyit éreztem,hogy átölel. Hosszú idő után, de végre megint megtette.
Azonnal viszonoztam az ölelését. Éreztem, hogy mások előtt ugyanolyan durva lesz, mint eddig, de itthon biztos voltam abban, hogy megváltozik.
Reggel nagy rohanásban voltam, ugyanis persze, hogy elaludtam.
A nagy sietségben még az ágyam sarkába is sikeresen belerúgtam.
A kapunkban viszont nagyon meglepődtem. Ott állt a négyes csapat. Ayden, Jack és a további két személy.
- Sziasztok - nyögtem ki miután oda értem hozzájuk.
- Szia - mondták szinte tökéletesen egyszerre.
- Indulhatunk? - kérdezte Jack.
- Persze - bólogattam.
És ekkor elindultunk. Jack és a haverjai elől én meg Ayden hátul. Lemaradt velem..
A szemem sarkából néha rápillantottam, de az utat nézte.
Csak mentünk egymás mellett és nem is szólaltunk meg.
- Zoey! - ült le Lennon szünetbe mellém. - Sajnálom. Nem kellett volna.. - kezdte el mondani de félbe szakítottam.
- Én is sajnálom az egészet. Csak tudod ideges vagyok, mert nem tudom mi ez az egész banda és minden olyan furcsa lett - mondtam.
- Megértem. Én is félek és ideges vagyok. De majd együtt megoldjuk, mint mindent. - ölelt át amit rögtön viszonoztam neki.
Tipikusan olyan emberek vagyunk Lennonal akik egy napig összevesznek, majd ki is békülnek. De ennek mi nagyon örülünk. Mert tényleg nagyon régóta vagyunk barátnők.
- Nézd csak kik fürkésznek minket balról - szólalt meg miután elengedtük egymást.
Lassan fordítottam oldalra a fejemet és bizonyosodtam meg, hogy kiről beszél.
Ayden, Jack és mint az úton kiderült James és Aaron.
- Ez bevallom egy kicsit ijesztő. - néztem rá mire felnevettünk.
- Kicsit?! Ez nagyon az. - húzta el a száját.
Suli után már éppen indultam volna haza amikor Ayden megjelent mellettem.
- Van kedved lejönni a parkba velem? - kérdezte.
- Lenne. De tudod..Jack. - vontam vállat.
- Tudja. Mondtam neki, hogy velem leszel. - billentette oldalra a fejét.
- Így már mindjárt más. Mehetünk. - mosolyogtam rá szélesen.
Ő is mosolygott majd kinyitotta az ajtót előttem amin kiléptem.
S elindultunk. Egy baráti találkozóra...vagy esetleg egy randira..