8.rész

Zoey Morgan

Mosolyogva ültem a kanapén és a mai délutánra gondoltam amit Aydennel töltöttem.

Egyszerűen csodálatos volt. Jobban megismertem és ha ennyi idő után mondhatom akkor azt hiszem nem közömbös számomra. Eddig is éreztem valami különleges dolgot kettőnk között de ezek után kijelenthetem, hogy jól gondoltam. De nem volt időm sokáig gondolkozni, mert hirtelen Jack vetődött le mellém idegesen.

- Jack. Veled meg mi történt? - kaptam rá a tekintetem.

- Nem akarlak terhelni. - vont vállat.

- Nem terhelsz semmivel. - ráztam a fejem. - A húgod vagyok.

- Tetszik nekem Lennon. Ma pedig bevallottam neki és lekoptatott. - sóhajtott.

Nem tudtam mit mondhatnék neki ilyen helyzetben. Szorosan megöleltem amit rögtön viszonzott.

Most mellette kell lennem. A bátyám, ha én nem támogatom akkor ki fogja?

Szombat délután van.

Türelmetlenül csengettem be Lennonék házába. Lehet, hogy mérges vagyok de vele is beszélnem kell. Az ő szemszögét is meghallgatom.

Nem telt el sok idő mire kinyílt az ajtó és ott állt a barátnőm.

- Tudom mit tettél Lennon. - kezdtem köszönés nélkül.

- Gyere be. - sóhajtott.

Tettem amit mondott. Nem lett volna jó ezt az ajtóban megbeszélni.

A cipőmet lerúgtam magamról és követtem Lennont a jól ismert úton.

- Gondolom Jack elmondta. - jelentette ki mire bólintottam. - Én nem tudom mit érzek. Egyszerűen tudod te is, hogy viselkedett velem. Nem tűnt úgy mint aki kedvel és csak úgy szerelmet vall. Nem könnyű ez nekem.

- Miért gondolod azt, hogy neki könnyű? Neki sem az. Lazának tűnik de közben én látom otthon, hogy milyen. Már régóta észrevettem, hogy tetszel neki. - feleltem higgadtan.

- Ő ezt érzi, én nem. Sajnálom. - suttogta.

- Ne mond már ezt nekem. Látom rajtad is és ne tagadd le. Ha a közelében vagy elpirulsz és dadogni kezdesz. - ráztam meg a fejem. - Legalább nekem ne tagadd Lennon.

- Igen ez így van. Van valami furcsa érzés a gyomromban olyankor. - dörzsölte meg az arcát.

- Azt úgy hívják, hogy szerelem. - mosolyodtam el halványan.

Rám kapta a tekintetét láttam rajta, hogy végre kitisztult előtte a kép. Talán most mind a ketten boldogok lehetnek. Ő is és Jack is. Ez a legnagyobb vágyam.

- Beszélj vele. - kértem izgatottan.

- Utál. - motyogta .

- Nem utál. Csak szomorú. - mondtam.

Megértően bólintott és szaggatottan kifújta a levegőt. Óvatosan megsimítottam a vállát mire átölelt.

A legjobb barátnőm és a bátyám együtt? Nem is rossz.

Lennon elment megbeszélni a dolgokat a bátyámmal. Én pedig készségesen felajánlottam, hogy elmegyek a parkba a nyugalmuk kedvéért. Belegyezett rögtön.

A parkhoz megérkezve rögtön meghallottam Ayden hangját éppen Jamesel beszélgetett. Szégyenlősen lehajtottam a fejem és elfojtottam a mosolyomat. Nem fogom most őket megzavarni.

Csendesen egy padhoz léptem és leültem rá. A szemem sarkából őket figyeltem és annyira..odaakarok hozzá menni. Miért vagyok ilyen gyáva? Miért nem merek odamenni hozzá? 

Úgy voltam vele, hogy majd ha akar odajön hozzám ezért elővettem a telefonom. Elkezdtem rajta képeket szerkeszteni és a következő pillanatban ismét felnéztem de eltűntek. 

Hova lettek? Felálltam és a keresésükre indultam, de már a fél parkot bejártam és sehol sem találtam őket.

- Zoey! Te mit keresel itt? - szólalt meg mögöttem Ayden idegesen.

- Csak erre sétáltam. - fordultam meg. 

- Értem. Nem kellene még haza menned? - kérdezte.

- Mi bajod van? Nem vagy az apám. Miért kell ennyire félteni az embert? Tudok vigyázni magamra, nem vagyok kislány. - válaszoltam idegesen.

Láttam rajta, hogy meglepődik ezért az alkalmat kihasználva otthagytam. 

Nem tudtam merre megyek de éreztem el kell onnan jönnöm.

Elegem volt...

7.rész

Lennon Morris

Egész héten próbáltam kerülni Jacket, ami nem volt túl könnyű. Zoey gyanakodott mivel, ha feltűnt Jack a láthatáron én menekülőre fogtam a dolgot. Zoey többször is számon kért, de természetesen letagadtam, hogy bármi is lenne.Persze nem tudtam elkerülni a találkozást. Az egyik délután haza felé sétálva került sor.
 - Beszélnünk kell!! - mondta indulatosan.
 - Nincs miről beszélnünk - próbáltam faképnél hagyni, de ő nem hagyta ennyiben a dolgot. Elkapta a kezemet és maga felé fordított.
 - Nem Lennon, igen is beszélnünk kell!
 - Mégis miről?
 - Nagyon is jól tudod, hogy miről.
 - Nem tudom. Avass be!
 - Ami a múltkor történt...
 - Nem számít mi történt akkor.
 - De nagyon is számít. Nagyon tetszel nekem Lennon, sose voltam jó az érzelmek kimutatásában, de így van. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél!
 - Most ugye viccelsz velem, Jack? Annyi éven át szörnyen viselkedtél velem és most hirtelen az a gondolatod támadt, hogy a barátnőd legyek. Beteges játékot űzöl velem.
 - Már számtalanszor elmondtam neked, csak a húgomat akarom megvédeni és a te biztonságod is veszélyben van, ha velünk vagy.
 - És, ha össze jönnék veled hirtelen elmúlna a veszély, ami akkor fenyeget, ha veletek vagyok? Tudod mit? leszek a barátnőd, ha végre elmondod az igazat.
 - Ezt ne kérd tőlem Lennon! Bármi mást, csak ezt ne!
 - Akkor szerintem nekünk nincs több közlendőnk egymásnak. Viszlát, Jack!

Beszélgetésünk után haza mentem és csak akkor tudatosult bennem, hogy mi is történt. Azt gondoltam soha nem vallana Jack szerelmet és mekkorát tévedtem. Az ellenségeskedésből lehet szeretet? Valószínűleg.
Az egész hétvégét otthon töltöttem, ami nem jellemző rám. Nem vagyok egy otthon ülős fajta, bár vasárnap amúgy sem szabad kimenni a házunkból, ez előírás.Szombaton délután gondoltam olvasok egy kicsit, de hamar abba hagytam, mert valaki csöngetett. Én mentem ajtót nyitni és meglepetésemre Zoeyval találtam szembe magam.

 - Tudom mit tettél Lennon.

6.rész

Zoey Morgan

Miután lefeküdtem ránéztem a faliórámra.

Már éjfél is elmúlott de én képtelen voltam aludni.

Annyi minden járt a fejemben,hogy az álom manó valahogy nem akart hozzám bekopogni.

Nem tudtam milyen érzés kavarog bennem. Egyszerre akartam közelebb kerülni és eltávolodni Ayden-től. Fogalmam sincs,hogy mit akarok. Ő veszélyes..de mégis féltem őt mindentől.

- Zoey ébren vagy? - nyitott be a szobámba Jack.

- Persze. Gyere be. - mosolyogtam rá.

- Figyelj, én nagyon sajnálom, ami a nappaliban történt. De én féltelek, mert a húgom vagy. - hadarta el a mondanivalóját.

- Megértem én, de nem kell mindentől megvédeni. - hajtottam le a fejemet.

Hirtelen csak annyit éreztem,hogy átölel. Hosszú idő után, de végre megint megtette.

Azonnal viszonoztam az ölelését. Éreztem, hogy mások előtt ugyanolyan durva lesz, mint eddig, de itthon biztos voltam abban, hogy megváltozik.

Reggel nagy rohanásban voltam, ugyanis persze, hogy elaludtam.

A nagy sietségben még az ágyam sarkába is sikeresen belerúgtam.

A kapunkban viszont nagyon meglepődtem. Ott állt a négyes csapat. Ayden, Jack és a további két személy.

- Sziasztok - nyögtem ki miután oda értem hozzájuk.

- Szia - mondták szinte tökéletesen egyszerre.

- Indulhatunk? - kérdezte Jack.

- Persze - bólogattam.

És ekkor elindultunk. Jack és a haverjai elől én meg Ayden hátul. Lemaradt velem..

A szemem sarkából néha rápillantottam, de az utat nézte.

Csak mentünk egymás mellett és nem is szólaltunk meg.

- Zoey! - ült le Lennon szünetbe mellém. - Sajnálom. Nem kellett volna.. - kezdte el mondani de félbe szakítottam.

- Én is sajnálom az egészet. Csak tudod ideges vagyok, mert nem tudom mi ez az egész banda és minden olyan furcsa lett - mondtam.

- Megértem. Én is félek és ideges vagyok. De majd együtt megoldjuk, mint mindent. - ölelt át amit rögtön viszonoztam neki.

Tipikusan olyan emberek vagyunk Lennonal akik egy napig összevesznek, majd ki is békülnek. De ennek mi nagyon örülünk. Mert tényleg nagyon régóta vagyunk barátnők.

- Nézd csak kik fürkésznek minket balról - szólalt meg miután elengedtük egymást.

Lassan fordítottam oldalra a fejemet és bizonyosodtam meg, hogy kiről beszél.

Ayden, Jack és mint az úton kiderült James és Aaron.

- Ez bevallom egy kicsit ijesztő. - néztem rá mire felnevettünk.

- Kicsit?! Ez nagyon az. - húzta el a száját.

Suli után már éppen indultam volna haza amikor Ayden megjelent mellettem.

- Van kedved lejönni a parkba velem? - kérdezte.

- Lenne. De tudod..Jack. - vontam vállat.

- Tudja. Mondtam neki, hogy velem leszel. - billentette oldalra a fejét.

- Így már mindjárt más. Mehetünk. - mosolyogtam rá szélesen.

Ő is mosolygott majd kinyitotta az ajtót előttem amin kiléptem.

S elindultunk. Egy baráti találkozóra...vagy esetleg egy randira..

5.rész

Lennon Morris


A barátságos mosoly mégsem volt, olyan barátságos, mikor rájöttem kihez társul. Az egyik ismeretlen alak volt az.
 - Nagy tehetséged van az íjászathoz - dicsért.
 - Köszönöm - egy halvány mosolyt eresztettem el, ami inkább hasonlított vicsorhoz - Amúgy ki vagy te és mit akarsz?
 - Én James Martin vagyok. Ha jól tudom te pedig Lennon.
 - Jól tudod. És mit akarsz?
 - Erre sétáltam. Gondoltam ha már megláttalak akkor idejövök hozzád és egyébként is akartam mondani neked valamit.
 - Elég bátor vagy hogy ilyen későn sétálgatsz az erdőben.
 - Te se vagy gyáva. Szóval tudomásom szerint te vagy Jack húgának a legjobb barátnője.
 - Így van.
 - Jobban tennéd ha nem barátkoznál vele a saját érdekedben. Sok mindenről nem tudsz és nem is fogsz tudomást szerezni. Most figyelmeztetlek először és remélem utoljára.
 - Na ide figyelj Mr. " Szállj le a legjobb barátnődről a saját érdekedben". Te meg jobban tennéd ha békén hagynál engem. Senki sem volt kíváncsi a "jó" tanácsaidra, tartsd meg magadnak - utolsó mondatom után ott hagytam a fenébe.
Biztos voltam benne, hogy Jack vette rá a fenyegetésre. Elővettem telefonom és már hívtam is. Nem akartam be menni a házba és nem akartam véletlenül sem találkozni Zoeyval. Így kihívtam Jacket a ház elé.
 - Mit akarsz ilyen későn Lennon?
 - Azt, hogy a hülye haverod James megfenyegetett. Jobb lenne ha leállítanád. Alapjáraton azt sem értem, hogy te mért vagy ilyen velem, de hogy még másokat is rám küldesz, azért hogy békén hagyjam a húgod, szánalmas vagy Jack.
 - Befejezted? Nem én küldtem rád Jamest. És igen, nem szeretném ha tovább barátkoznál Zoeyval a saj...
 - Már te is kezded? Mitől akarod ennyire megvédeni őt?
 - Saját magától.
 - Miért kéne megvé...
 - Jaj  Istenem fogd már be! - a lehető leghatásosabb módszerrel hallgatattot el. Megcsókolt.

4.rész

Zoey Morgan

Ahogy Lennon kiejtette a száján a kérdését,még jobban összezavarodtam.

Kik ők és miért zsarolnák a bátyámat és a szüleimet?

Igen,elég veszélyesnek látszanak,de nem hiszem,hogy ezt tennék.

Erre a kérdésre nem lehetett normális választ adni. Így egy kicsit kikeltem magamból. Lehet durva voltam..de Lennon is ilyen lenne a helyemben.

Teljesen tehetetlen voltam,és a helyzetemen nem könnyített az sem,hogy a barátnőm csak így kirohant a szobámból.

Nagyot sóhajtva rogytam le a földre s temettem arcomat kezeimbe. Ezt most nagyon elrontottam.

Odakint már kezdett sötétedni és ilyenkor már nem nagyon járkálhatok az utcákon.

De aggódtam Lennon miatt,és mivel a telefonját sem vette fel tudtam,hogy utána kell mennem.

Hangtalanul nyomtam le az ajtóm kilincsét s mielőtt kiléptem volna a folyosóra óvatosan szétnéztem.

De mivel nem volt senki a környéken így kiléptem.

Hangokat hallottam a konyhából. Gondolataim szerint Jack és Ayden beszélgetnek.

Ez számomra jó dolog mivel így nyugodtan vehetem fel a cipőmet és mehetek ki.

Sikeres akcióm után egy dolog jutott eszembe.

Hol keressem Őt?

Otthon biztosan nincs. Mert akkor felvette volna a telefonjukat.

Így első ötletem a kis park volt ahol régebben voltunk.

Elindultam és az emlékeinken gondolkoztam.

Mindig kint voltunk és beszélgettünk. A fiúkról,a sminkekről,a ruhákról. De Jack ilyen durva lett mint most jelenleg és nem engedett el sötétedés után sehová. Sőt mindig otthon kellett lennem és kell is.

Csalódott lettem,ahogy megpillantottam az üres parkot. Nincs itt.

Nagyot sóhajtva túrtam bele hajamba és vártam az újabb ötletet a fejemben.

Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Az erdő. Talán ott van.

Amikor megfordultam tengelyem körül egy hatalmasat sikítottam.

Mögöttem ugyanis ott állt Ayden.

- Ma már másodjára. - fogta be a fülét.

- Talán nem sikítoznék ha nem úgy közlekednél,mint egy szellem. - vontam vállat.

- Mit keresel ilyenkor kint? Nem lenne szabad kint lenned. - nézett órájára a fiú.

- Mintha lenne bármi akadálya,hogy kint legyek. - legyintettem.

Már épp indultam,hogy kikerülöm amikor megfogta a karomat.

- Na most pedig elkísérlek a házatokhoz. - mondta.

- Nem kell. Nagy vagyok már. - vágtam rá egy grimaszt.

- Nekem mégis csak jobb lesz a lelkiismeretem ha én viszlek el innen. Nem neked való Aberystwyth ilyen későn. - mosolyodott el.

S elindult a házunk irányába. Én pedig csak néztem utánna s valami azt súgta,hogy jobb ha követem Őt.

Olyan biztonság érzetem volt ha vele voltam.

Pedig alig ismerem még..

- Honnan tudtad hol vagyok? - kérdeztem tőle ahogy beértem.

- Hazafelé tartottam amikor megláttalak. - felelte.

- Öhm..értem. - motyogtam halkan.

Az út csendesen telt. Csak annyit tudtam meg,hogy a bátyámmal nagyon jó kapcsolatban van és hogy a szüleivel de főleg apukájával nagyon jó viszonyt ápol.

- Itt vagyunk. - jelentette ki.

- Akkor jó éjt. - intettem egyet bénán.

- Jó éjt. Még majd találkozunk. - tette zsebre kezeit.

Ahogy beértem a házba még figyeltem ahogy elmegy.

A nappaliban pedig a dühös Jackel találtam szembe magam.

- Hol voltál Zoey? - vont kérdőre.

- Sétáltam. - hajtottam le a fejemet.

- Sötétedés után? - förmedt rám.

- Igen. Semmi nem történt itt vagyok! - válaszoltam én is hasonló hangnembe.

- De történhetett volna! - kiabált.

- Aj Jack. Elegem van,hogy így féltesz! Nem vagyok kisgyerek. Hagyjatok élni kérlek! - szaladtam fel a szobámba és vágtam be hangosan az ajtót.

Elegem van az állandó aggodalomból és hogy csak én nem élhetek átlagos életet.

Mert már suli után is haza kell jönnöm. Nem mehetek el szórakozni soha.

S most még Lennon is haragszik rám,vagy nem tudom.
Minden olyan nehéz és bonyolult lett.
S a gondolataim is csak egy felé forogtak.
Ayden....

3.rész

Lennon Morris

Barátnőm háza elé érve már a legrosszabbakra számítottam. A világ veszélyeire tekintve mindig tartok magamnál egy paprikasprayt. Nem akartam tovább tétlenkedni, így az udvariassági szabályokat áthágva rontottam be a jól ismert házba. Mikor beléptem megdöbbenve álltam, mivel egyáltalán nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Zoey az egyik ismeretlen alakkal folytatott párbeszédet, míg én vörös fejjel, paprikasprayt szorongatva álltam arra várva, hogy végre valaki megszólaljon. Hál' Istennek nem kellett sokat várnom. Még mielőtt túl kínossá vált volna a helyzet Jack megjelent és "szépen" feltessékelt minket Zoey szobájába.

-Itt valami nagyon nem stimmel-állapítottam meg-Egyáltalán mit keres itt?
-Azt mondta, hogy a bátyámat várja. Aztán felajánlotta, hogy ismerkedjünk meg és ennyi.

-És mi a neve?

-Ayden.

-Hmm....és a vezeték neve?

-Azt nem tudom.
Zoey arcomat kémleve vár következő kérdésemre, de csak leültem ágya szélére és gondolkodtam az egész kialakult helyzeten. A sok gondolkodás után végül megszólaltam.


-Mi van, ha ezek az alakok álnak mindennek a háta mögött. Lehet, hogy valamivel zsarolja Jack-at, sőt lehet hogy a szüleid viselkedése mögött is ők állnak.
-Lennon gondolkozz már egy kicsit normálisan! Mi közük lenne, ehhez az egészhez? Ne legyél hülye! Mégis miért zsarolnák a szüleimet vagy a Jack-et?
-Szóval már nem vagyok normális és hülye vagyok? Hát köszönöm! Na én megyek, szia!


Utolsó mondatom után kiviharzottam a házból vissza se nézve. Rettentően dühös voltam, de nem Zoey-ra, hanem magamra. Igaza volt. Hülye voltam.
Mindenkinek meg van a maga hobbija. Az enyém az íjászat. A veszekedés után egyből az erdőbe mentem gyakorolni, hogy levezessem a dühömet. A nyíl teljes pontossággal hasított a céltábla közepébe, amit még két éve tettem fel oda a teljes zavartalanság érdekébe. Mikor újra eltaláltam a cél közepét előszőr egy elismerő taps, majd egy hang hallatszódott a hátam mögül.
-Szép volt- mondta halvány mosollyal arcán.

2.rész

Zoey Morgan

Lennontól elbúcsúzva az irányomat hazafelé vettem.

Megígértem a bátyámnak,hogy egyedül nem megyek sehová.

Nem tudom mi ez a rendkívüli szabály,de ez Őt megnyugtatja.

Sokszor érzem azt,hogy Jack több mindent tud a múltunkról,mint én.

Nem gondolom véletlennek,hogy mindig én zavarom meg a szüleimmel folytatott párbeszédét.

Annyi kérdésem lenne feléjük. De akárhányszor felhozom ezt a témát idegesen elküldenek.

Annyira elmerültem a saját gondolataimban,hogy azt sem vettem észre,hogy már az előszobában állok.

Sóhajtva vettem le a bakancsomat és akasztottam fel a fekete sálamat a fogasra.

A szobámba felérve becsuktam az ajtót és éppen elakartam rakni a hátizsákom amikor is léptek ütötték meg a fülemet. De Jack és a szüleim sincsenek itthon.

Az ajtómhoz rohantam amit azonnal kulcsra is zártam a kulcsot pedig a zsebembe raktam.

Óvatosan a kulcslyukhoz hajoltam és kinéztem.

Elég volt a kabátot megpillantanom rögtön felismertem a tulajdonosát. Az egyik fura személy.

A mobilomat felkapva hívtam Lennont akit megkértem,hogy azonnal jöjjön ahogy csak tud.

Nem lehettem gyáva. Ki kell mennem innen és megkérdezni ezt az embert,hogy ki és mit keres a házunkba mikor csak én vagyok itthon.

A terv gyorsnak és egyszerűnek tűnt azonban mégis felsikítottam ahogy az ajtómba ott állt az említett személy.

- Ne félj Zoey. Nem akarlak bántani. - intett felém.

- Honnan lehetnék ebben olyan biztos? - kérdeztem remegő hangon.

- A bátyád haverja vagyok. A nevem Ayden. - rántott vállat.

- Hogy jutottál be a házba? Miért vagy itt? - érdeklődtem.

- Jack engedett be nem régen. Azt mondta várjam meg mert te majd jössz haza. - felelte lazán.

- Ez logikus. - bólintottam.

- Nem akarsz egy kicsit jobban megismerkedni? - vonta fel fél szemöldökét. - Ha már úgyis eljövök ide párszor,mivel jóban vagyok a testvéreddel.

- Lehet róla szó. - mondtam halkan.

Szó nélkül fordult meg s indult le a nappaliba és én szintén szó nélkül követtem Őt.

Nem tudom mit gondoljak. Csak nem lehet veszélyes ha Jack egyik barátja.

A helyzet mégis frusztráló volt,hogy ülünk egymással szemben és csak némán nézzük egymást.

Így nekem kell megtörnöm a csendet.

- És mikor ismerted meg a bátyámat? - tettem fel első kérdésem.

- Régen. - válaszolt szűkszavúan. - Hol szoktál lenni a szabadidődben?

- Ez nagyon sok mindentől függ. - válaszoltam.

- Mitől? - faggatózott.

- Kedvemtől,társaságtól.

Igazából magam sem tudom eldönteni,hogy mi lepett meg jobban. Az,hogy ilyen személyesek a kérdései. Vagy az,hogy Lennon vörös fejjel egy paprikasprayt szorongatva a következő másodpercben érkezett meg.

Értetlen arccal nézett szét majd kettőnkön akadt meg a tekintete.

- Szia. - köszöntöttem megkönnyebbülten.

- Szia Zoey. - intett felém.

- Sziasztok. - lépett be a következő pillanatban Jack is és kezet fogtott a szemben ülő személlyel.

A szemével végig mért majd egy morgással felküldött engem Lennonal az emeletre.

A barátnőmmel csendesen baktattunk fel és tudtuk,hogy rengeteg megbeszélni valónk lesz a szobámba.

Nem tudok semmit. Hogy mi ez az egész. Hogy Jack miért lett ilyen velem. És mindenkivel.

De ezt kifogom deríteni. Mert ez nem normális állapot. És a szemem előtt van még egy fontos kérdés.

Mi van akkor ha nem a három fiú tehet arról,hogy Jack ilyen lett? Más oka van? És ez az Ayden is egy hatalmas kérdőjel még. 

1.rész

-Lennon Morris!- hallottam meg osztályfőnökünk kedves hangját.
-Jelen!
A névsor felolvasás után következett egy szörnyen unalmas bájcsevej a szünetben szerzett élményeinkről. Igazából, ha akartam volna egy egész krónikát írhattam volna a nyári "élményeimről".
Augusztus eleje környékén az édesapám és én elmentünk kirándulni a határfalhoz. Éppen az ebédünket ettük egy kis mezőn amikor lövöldözéseket hallottunk. Egy magas, középkorú férfi szaladt a fal felé nyomában 3 védővel (rendőr). Apám, amint meglátta őket azonnal a búvóhelyet nyújtó fű alá húzott minket. A férfi már csak pár lépésnyire volt a faltól, de a védők gyorsabbak voltak nála és akár mint egy emberi céltáblát, úgy lőtték le. Mielőtt reagálhattam volna egy sikítással apa megakadályozta nagy tenyerével. Könnyes szemmel néztem végig, hogy a védők az élettelen testet meggyújtsák és az hamuvá válik.

A négy osztályfőnökink után Zoeyval arra az elhatározásra jutottunk, hogy ideje lenne haza menni. A lépcsőről leérve barátnőm bátyját és három személy éppen heves vitatkozásban voltak. Minket észre véve hamar abba hagyták információ cseréjüket és a három ismeretlen alak távozott. Jacktől csak egy lesújtó pillantást kaptunk és azzal ő is távozott a helyszínről.

-Ez meg kik voltak?- érdeklődtem Zoeytól.
-Fogalmam sincs. De itt nincs valami rendben. Biztos közük van hozzá, amiért Jack ilyen lett mostanában.
-Gondolod?-kérdeztem szarkasztikusan. Zoey azok az emberek közé tartozik akik elviselik, ha próbálkozok a szarkasztikus humorom fejlesztésével. A többi ember általában hülyének néz vagy az arcomba nevet.

Furcsa gondolatokkal indultam hazafelé.

Zoey sajnos majdnem a város másik felén lakik, úgyhogy egy rövid baráti ölelés kíséretében el is búcsúztunk. Már majdnem otthon voltam, mikor az egyik rejtélyes alak jött velem szemben az utcán. Tekintetével akár ölni tudott volna, de csak sejtésem sem volt miért. Vajon kik lehetnek ők.

Gondolatmenetemből telefonom csöngése szakított el. Zoey volt az.

- Lennon! Az egyik furi alak itt van a lakásunkban- hangja izgatott volt és egyben rémült.
- Mit keres ott nálatok?
-Nem tudom. De senki sincs itthon még Jack sem. Bezárkóztam a szobámba. Azonnal gyere ide!

És én már szaladtam is Zoeyék házához.