Zoey Morgan
Lennontól elbúcsúzva az irányomat hazafelé vettem.
Megígértem a bátyámnak,hogy egyedül nem megyek sehová.
Nem tudom mi ez a rendkívüli szabály,de ez Őt megnyugtatja.
Sokszor érzem azt,hogy Jack több mindent tud a múltunkról,mint én.
Nem gondolom véletlennek,hogy mindig én zavarom meg a szüleimmel folytatott párbeszédét.
Annyi kérdésem lenne feléjük. De akárhányszor felhozom ezt a témát idegesen elküldenek.
Annyira elmerültem a saját gondolataimban,hogy azt sem vettem észre,hogy már az előszobában állok.
Sóhajtva vettem le a bakancsomat és akasztottam fel a fekete sálamat a fogasra.
A szobámba felérve becsuktam az ajtót és éppen elakartam rakni a hátizsákom amikor is léptek ütötték meg a fülemet. De Jack és a szüleim sincsenek itthon.
Az ajtómhoz rohantam amit azonnal kulcsra is zártam a kulcsot pedig a zsebembe raktam.
Óvatosan a kulcslyukhoz hajoltam és kinéztem.
Elég volt a kabátot megpillantanom rögtön felismertem a tulajdonosát. Az egyik fura személy.
A mobilomat felkapva hívtam Lennont akit megkértem,hogy azonnal jöjjön ahogy csak tud.
Nem lehettem gyáva. Ki kell mennem innen és megkérdezni ezt az embert,hogy ki és mit keres a házunkba mikor csak én vagyok itthon.
A terv gyorsnak és egyszerűnek tűnt azonban mégis felsikítottam ahogy az ajtómba ott állt az említett személy.
- Ne félj Zoey. Nem akarlak bántani. - intett felém.
- Honnan lehetnék ebben olyan biztos? - kérdeztem remegő hangon.
- A bátyád haverja vagyok. A nevem Ayden. - rántott vállat.
- Hogy jutottál be a házba? Miért vagy itt? - érdeklődtem.
- Jack engedett be nem régen. Azt mondta várjam meg mert te majd jössz haza. - felelte lazán.
- Ez logikus. - bólintottam.
- Nem akarsz egy kicsit jobban megismerkedni? - vonta fel fél szemöldökét. - Ha már úgyis eljövök ide párszor,mivel jóban vagyok a testvéreddel.
- Lehet róla szó. - mondtam halkan.
Szó nélkül fordult meg s indult le a nappaliba és én szintén szó nélkül követtem Őt.
Nem tudom mit gondoljak. Csak nem lehet veszélyes ha Jack egyik barátja.
A helyzet mégis frusztráló volt,hogy ülünk egymással szemben és csak némán nézzük egymást.
Így nekem kell megtörnöm a csendet.
- És mikor ismerted meg a bátyámat? - tettem fel első kérdésem.
- Régen. - válaszolt szűkszavúan. - Hol szoktál lenni a szabadidődben?
- Ez nagyon sok mindentől függ. - válaszoltam.
- Mitől? - faggatózott.
- Kedvemtől,társaságtól.
Igazából magam sem tudom eldönteni,hogy mi lepett meg jobban. Az,hogy ilyen személyesek a kérdései. Vagy az,hogy Lennon vörös fejjel egy paprikasprayt szorongatva a következő másodpercben érkezett meg.
Értetlen arccal nézett szét majd kettőnkön akadt meg a tekintete.
- Szia. - köszöntöttem megkönnyebbülten.
- Szia Zoey. - intett felém.
- Sziasztok. - lépett be a következő pillanatban Jack is és kezet fogtott a szemben ülő személlyel.
A szemével végig mért majd egy morgással felküldött engem Lennonal az emeletre.
A barátnőmmel csendesen baktattunk fel és tudtuk,hogy rengeteg megbeszélni valónk lesz a szobámba.
Nem tudok semmit. Hogy mi ez az egész. Hogy Jack miért lett ilyen velem. És mindenkivel.
De ezt kifogom deríteni. Mert ez nem normális állapot. És a szemem előtt van még egy fontos kérdés.
Mi van akkor ha nem a három fiú tehet arról,hogy Jack ilyen lett? Más oka van? És ez az Ayden is egy hatalmas kérdőjel még.