Lennon Morris
Egész héten próbáltam kerülni Jacket, ami nem volt túl könnyű. Zoey gyanakodott mivel, ha feltűnt Jack a láthatáron én menekülőre fogtam a dolgot. Zoey többször is számon kért, de természetesen letagadtam, hogy bármi is lenne.Persze nem tudtam elkerülni a találkozást. Az egyik délután haza felé sétálva került sor.
- Beszélnünk kell!! - mondta indulatosan.
- Nincs miről beszélnünk - próbáltam faképnél hagyni, de ő nem hagyta ennyiben a dolgot. Elkapta a kezemet és maga felé fordított.
- Nem Lennon, igen is beszélnünk kell!
- Mégis miről?
- Nagyon is jól tudod, hogy miről.
- Nem tudom. Avass be!
- Ami a múltkor történt...
- Nem számít mi történt akkor.
- De nagyon is számít. Nagyon tetszel nekem Lennon, sose voltam jó az érzelmek kimutatásában, de így van. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél!
- Most ugye viccelsz velem, Jack? Annyi éven át szörnyen viselkedtél velem és most hirtelen az a gondolatod támadt, hogy a barátnőd legyek. Beteges játékot űzöl velem.
- Már számtalanszor elmondtam neked, csak a húgomat akarom megvédeni és a te biztonságod is veszélyben van, ha velünk vagy.
- És, ha össze jönnék veled hirtelen elmúlna a veszély, ami akkor fenyeget, ha veletek vagyok? Tudod mit? leszek a barátnőd, ha végre elmondod az igazat.
- Ezt ne kérd tőlem Lennon! Bármi mást, csak ezt ne!
- Akkor szerintem nekünk nincs több közlendőnk egymásnak. Viszlát, Jack!
Beszélgetésünk után haza mentem és csak akkor tudatosult bennem, hogy mi is történt. Azt gondoltam soha nem vallana Jack szerelmet és mekkorát tévedtem. Az ellenségeskedésből lehet szeretet? Valószínűleg.
Az egész hétvégét otthon töltöttem, ami nem jellemző rám. Nem vagyok egy otthon ülős fajta, bár vasárnap amúgy sem szabad kimenni a házunkból, ez előírás.Szombaton délután gondoltam olvasok egy kicsit, de hamar abba hagytam, mert valaki csöngetett. Én mentem ajtót nyitni és meglepetésemre Zoeyval találtam szembe magam.
- Tudom mit tettél Lennon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése