2015. február 3., kedd

1.rész

-Lennon Morris!- hallottam meg osztályfőnökünk kedves hangját.
-Jelen!
A névsor felolvasás után következett egy szörnyen unalmas bájcsevej a szünetben szerzett élményeinkről. Igazából, ha akartam volna egy egész krónikát írhattam volna a nyári "élményeimről".
Augusztus eleje környékén az édesapám és én elmentünk kirándulni a határfalhoz. Éppen az ebédünket ettük egy kis mezőn amikor lövöldözéseket hallottunk. Egy magas, középkorú férfi szaladt a fal felé nyomában 3 védővel (rendőr). Apám, amint meglátta őket azonnal a búvóhelyet nyújtó fű alá húzott minket. A férfi már csak pár lépésnyire volt a faltól, de a védők gyorsabbak voltak nála és akár mint egy emberi céltáblát, úgy lőtték le. Mielőtt reagálhattam volna egy sikítással apa megakadályozta nagy tenyerével. Könnyes szemmel néztem végig, hogy a védők az élettelen testet meggyújtsák és az hamuvá válik.

A négy osztályfőnökink után Zoeyval arra az elhatározásra jutottunk, hogy ideje lenne haza menni. A lépcsőről leérve barátnőm bátyját és három személy éppen heves vitatkozásban voltak. Minket észre véve hamar abba hagyták információ cseréjüket és a három ismeretlen alak távozott. Jacktől csak egy lesújtó pillantást kaptunk és azzal ő is távozott a helyszínről.

-Ez meg kik voltak?- érdeklődtem Zoeytól.
-Fogalmam sincs. De itt nincs valami rendben. Biztos közük van hozzá, amiért Jack ilyen lett mostanában.
-Gondolod?-kérdeztem szarkasztikusan. Zoey azok az emberek közé tartozik akik elviselik, ha próbálkozok a szarkasztikus humorom fejlesztésével. A többi ember általában hülyének néz vagy az arcomba nevet.

Furcsa gondolatokkal indultam hazafelé.

Zoey sajnos majdnem a város másik felén lakik, úgyhogy egy rövid baráti ölelés kíséretében el is búcsúztunk. Már majdnem otthon voltam, mikor az egyik rejtélyes alak jött velem szemben az utcán. Tekintetével akár ölni tudott volna, de csak sejtésem sem volt miért. Vajon kik lehetnek ők.

Gondolatmenetemből telefonom csöngése szakított el. Zoey volt az.

- Lennon! Az egyik furi alak itt van a lakásunkban- hangja izgatott volt és egyben rémült.
- Mit keres ott nálatok?
-Nem tudom. De senki sincs itthon még Jack sem. Bezárkóztam a szobámba. Azonnal gyere ide!

És én már szaladtam is Zoeyék házához.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése