2.rész

Zoey Morgan

Lennontól elbúcsúzva az irányomat hazafelé vettem.

Megígértem a bátyámnak,hogy egyedül nem megyek sehová.

Nem tudom mi ez a rendkívüli szabály,de ez Őt megnyugtatja.

Sokszor érzem azt,hogy Jack több mindent tud a múltunkról,mint én.

Nem gondolom véletlennek,hogy mindig én zavarom meg a szüleimmel folytatott párbeszédét.

Annyi kérdésem lenne feléjük. De akárhányszor felhozom ezt a témát idegesen elküldenek.

Annyira elmerültem a saját gondolataimban,hogy azt sem vettem észre,hogy már az előszobában állok.

Sóhajtva vettem le a bakancsomat és akasztottam fel a fekete sálamat a fogasra.

A szobámba felérve becsuktam az ajtót és éppen elakartam rakni a hátizsákom amikor is léptek ütötték meg a fülemet. De Jack és a szüleim sincsenek itthon.

Az ajtómhoz rohantam amit azonnal kulcsra is zártam a kulcsot pedig a zsebembe raktam.

Óvatosan a kulcslyukhoz hajoltam és kinéztem.

Elég volt a kabátot megpillantanom rögtön felismertem a tulajdonosát. Az egyik fura személy.

A mobilomat felkapva hívtam Lennont akit megkértem,hogy azonnal jöjjön ahogy csak tud.

Nem lehettem gyáva. Ki kell mennem innen és megkérdezni ezt az embert,hogy ki és mit keres a házunkba mikor csak én vagyok itthon.

A terv gyorsnak és egyszerűnek tűnt azonban mégis felsikítottam ahogy az ajtómba ott állt az említett személy.

- Ne félj Zoey. Nem akarlak bántani. - intett felém.

- Honnan lehetnék ebben olyan biztos? - kérdeztem remegő hangon.

- A bátyád haverja vagyok. A nevem Ayden. - rántott vállat.

- Hogy jutottál be a házba? Miért vagy itt? - érdeklődtem.

- Jack engedett be nem régen. Azt mondta várjam meg mert te majd jössz haza. - felelte lazán.

- Ez logikus. - bólintottam.

- Nem akarsz egy kicsit jobban megismerkedni? - vonta fel fél szemöldökét. - Ha már úgyis eljövök ide párszor,mivel jóban vagyok a testvéreddel.

- Lehet róla szó. - mondtam halkan.

Szó nélkül fordult meg s indult le a nappaliba és én szintén szó nélkül követtem Őt.

Nem tudom mit gondoljak. Csak nem lehet veszélyes ha Jack egyik barátja.

A helyzet mégis frusztráló volt,hogy ülünk egymással szemben és csak némán nézzük egymást.

Így nekem kell megtörnöm a csendet.

- És mikor ismerted meg a bátyámat? - tettem fel első kérdésem.

- Régen. - válaszolt szűkszavúan. - Hol szoktál lenni a szabadidődben?

- Ez nagyon sok mindentől függ. - válaszoltam.

- Mitől? - faggatózott.

- Kedvemtől,társaságtól.

Igazából magam sem tudom eldönteni,hogy mi lepett meg jobban. Az,hogy ilyen személyesek a kérdései. Vagy az,hogy Lennon vörös fejjel egy paprikasprayt szorongatva a következő másodpercben érkezett meg.

Értetlen arccal nézett szét majd kettőnkön akadt meg a tekintete.

- Szia. - köszöntöttem megkönnyebbülten.

- Szia Zoey. - intett felém.

- Sziasztok. - lépett be a következő pillanatban Jack is és kezet fogtott a szemben ülő személlyel.

A szemével végig mért majd egy morgással felküldött engem Lennonal az emeletre.

A barátnőmmel csendesen baktattunk fel és tudtuk,hogy rengeteg megbeszélni valónk lesz a szobámba.

Nem tudok semmit. Hogy mi ez az egész. Hogy Jack miért lett ilyen velem. És mindenkivel.

De ezt kifogom deríteni. Mert ez nem normális állapot. És a szemem előtt van még egy fontos kérdés.

Mi van akkor ha nem a három fiú tehet arról,hogy Jack ilyen lett? Más oka van? És ez az Ayden is egy hatalmas kérdőjel még.