16.rész

Zoey Morgan

Fájdalom.

Ez az egy érzelem van bennem amióta az életemből két fontos személy is kilépett. 

Nem tudom feldolgozni ezt az egész helyzetet. Azt,hogy nem beszélhetek Lennonal akkor amikor én akarok és nem csókolhatom meg Aydent akkor amikor én akarom. Egyszerűen borzalmas számomra ez az egész.

Egyedül Jack az aki egy kis lelket tud önteni belém. Mindketten ugyanazon megyünk át. Elvesztette a legjobb barátját és a szerelmét. Erősnek mutatja magát mindenki előtt de én látom,hogy hiányzik neki Lennon.

Sűrűn hallom ahogy álmában a nevét mondogatja és nem is önmaga. Tényleg szereti Lennont.

Aaron és James is nehezen viseli a dolgot hiszen a mi kis csapatunk csonka lett. Amikor találkozunk sem olyan minden mint régen. Négyen nem tudunk olyan jót beszélgetni és mindenkinek csak a tervemen jár az esze. Megszakad a szívem. Candacet és Mirtillt is besorozták a katonai táborba a diákok nagy örömére.

Hiszen most ők is megtudják milyen az amikor valakit megaláznak. Itt nem ők lesznek a menő,gazdag lányok akiktől mindenki fél. Ugyanolyan besorozott katonák ők is.

- Nem sokára ott vagyunk! - jelentette ki Aaron aki éppen vezetett.

- Még mindig nem értem,hogy honnan tudtátok megszerezni a pontos címet. - mosolyogtam rájuk.

- Vannak kapcsolataink! - vigyorgott rám Jack.

- 2 hónapig szenvedtél Zoey drága. - bökött oldalba James minek hatására felsikítottam.

- Ne bántsd a testvéremet te fiú. - kelt a védelmemre Jack.

Hirtelen a kocsi lefékezett és nem messze tőlünk megpillantottam egy hatalmas épületet amit egy magas drótkerítés vett körül. Megérkeztünk.

A kocsiból szinte azonnal kipattantam de nem tudtam sokat haladni ugyanis Aaron teste az utamat állta. 

- Mi a baj? - néztem fel rá.

- Tudom jól,hogy mióta várod ezt de nem csinálhatsz hülyeséget. - intett le. - James veled megy.

- Miért én? Ha valami baja esik akkor Jack és Ayden is a fejemet veszi! - ijedt meg James.

- Te vagy a legerősebb közöttünk. - felelte Jack.

- Na meg a leghelyesebb. - túrt bele a hajába mire Jack tarkón csapta.

Fájdalmasan felszisszent majd mellém állt és a tervem alapján elindultunk. 

A hatalmas kapuhoz érve Aaron elővette a hangtompítós pisztolyát és a lakatot egy laza mozdulattal szétlőtte. Elismerően néztem rá de nem volt időm sokáig bámulni őt mert James már húzott is maga után egyenesen az épülethez ahol a falnak simultunk.

- Látod azt a kis házat? Nekem oda be kell néznem! - suttogtam neki.

- Nem kell benézned. - válaszolt némán.

Megráztam a fejemet de amint megláttam Lennont ahogy felül abban a házban egyszerűen nem volt többé maradásom. 

Eszeveszetten kezdtem el futni felé és igazán meglepett ahogy valaki hátulról a földre taszított. 

- Szép darab vagy mondhatom. - jelent meg felettem egy nagy darab fickó.

- Az lehet, de nem magának. - hallottam meg James hangját és a fegyverét elővette amivel már le is ütötte. 

A földről felsegített majd ijedten forgatott körbe valami sérülést keresve rajtam de nem látott semmit ugyanis nem sérültem meg.

- Menjünk már! - rángattam meg a karját és az ablakhoz húztam. 

Amint bepillantást nyertem a helységbe boldogan kopogtattam be az ablakon mire Lennon meglepetten nézett vissza rám és a szemét dörzsölgetve pislogott. Itt vagyunk Lennon nem álmodsz.

- Gyere! - súgta James mire az ajtóhoz rohantam és már Lennon karjaiba is vetődtem.

- Tényleg eljöttél! - nevetett fel és erősen magához szorított.

- Megígértem. - húzódtam el tőle. 

- Na induljunk meg lányok. - rontotta el a pillanatot James ezért Lenonnal meglehetősen csúnyán néztünk rá. 

A kis épületből kilépve még boldogabb lettem mint eddig voltam. A mosolyom csak még szélesebb lett amikor Ayden alakját láttam közeledni Jack és Aaron oldalán. 

- Haver. - ütögette meg a hátát Aaron amire Ayden is felnézett. A tekintetét egyből rám szegezte és láttam rajta a megkönnyebbülést.

Aranyosan elmosolyodott és a lépteit megszaporázva lépett oda hozzám és az ölelésébe vont. Ajkait rögtön az enyémekre nyomta és csak azután váltunk el egymástól miután elfogyott a levegőnk. 

- Remélem nem csak álmodom. - simított végig hosszú hajamon.

- Nem,nem álmodsz.

A pillanatunkat egy hangos kiabálás szakította félbe minek hatására összerezzentem. Elhúzódtam Aydentől és picit taszítottam rajta,hogy meneküljön de ő megfogta a kezemet és húzni kezdett maga után. 

A kapu előtt pár méterre azonban valaki hátulról megfogta a derekamat és elszakított tőle. 

Lebuktunk.

- Itt maradtok. Mind a hatan! - kiabálta az a katona aki először is a földre terített. 

- Te pedig Smith ne merj közelebb jönni mert nem érdekel,hogy ki ő lelövöm. - üvöltött Mr.Wyatt mellőlem minek hatására Ayden szemében a félelem csillant meg. 

A lábamat felemeltem és egy jól irányzott mozdulattal tökön rúgtam a mögöttem álló személyt és a kabátomból elővettem egy gránátot.

- Senki ne mozduljon! - kiáltottam.

Mr.Wyatt ijedten nézett rám majd egy kézmozdulattal jelezte a katonáknak,hogy ne jöjjenek közelebb. 

- Ha eldobod te is meghalsz Morgan. Ne légy hülye. - mondta nyugodt hangon. 

- És ha képes vagyok feláldozni magam értük? - hátráltam óvatosan. - Mi most elmegyünk innen maga pedig nem fog semmit tenni.

- Amikor a választás után utánam jöttél is láttam,hogy nem fogod könnyen feladni. Nem mentek sehová! Nincs visszaút!

- Indítsd a kocsit Aaron! - fordultam hátra. - Ayden te pedig menj ki a többiekhez. - mutattam Jackre.

Mindannyiuk arcán döbbenetet és féltést láttam. Féltek,hogy mi lesz. 

- Nem hagylak itt! - simította kezét a derekamra Ayden. 

- Jaj de aranyosak vagytok..felrobbantok együtt? - gúnyolódott Mr.Wyatt.

- Itt egyedül maga fog felrobbanni a dühtől,hogy megszökünk erről a helyről! - vicsorgott rá Ayden.

A kocsi zúgását ahogy meghallottam kihúztam a gránát kihúzó szálát és eldobtam. Mindenki elsietett az ellenkező irányba majd lehasaltak a fölre azt gondolván hiába futnak egyszerűen innen nincs menekvés.

Ugyan ebben a pillanatban Ayden maga előtt tolni kezdett és rohantunk.

Ha tudnák az igazat.....