17. rész

Lennon Morris

Hosszú idő óta végre rendesen fel tudtam lélegezni. A kocsi felé rohanva azon gondolkodtam, hogy mikor fog végre felrobbanni az egész kóceráj. Bepattantunk a járműbe és amilyen gyorsan csak tudtunk elmentünk onnan. Mindenki nagyon feszült volt, Jack vezetett, mert a másik három fiú képtelen volt rá. Bár Jack is nagyon ideges volt, a keze szó szerint remegett a kormányon. Egyszer csak hátrafordultam Zoeyhoz. Nagyon foglalkoztatott valami a szöktetéssel kapcsolatban.
- Miért nem robbant fel a gránát?
- Mert az egész egy kamu volt. Nem volt igazi a gránát - szólalt meg a kormánynál Jack.
- Micsoda?! És erről mi miért nem tudtunk? - háborodott fel mögöttem James.
- Azt akartuk Jackkel, hogy hihető legyen az egész, ezért nem szóltunk - mondta Zoey fáradtan. Szép arca sápadt és koszos. Megviselte ez az egész helyzet.
 - És most mi lesz? Hova megyünk egyâltalán, mert hogy haza nem mehetünk az biztos - érdeklődtem a többiektől. Jack egy pillanatra rám nézett.
- Angliába megyünk - közölte velem. Ezer meg ezer gondolat futott végig az agyamon. Anglia? Hogy kelünk át a falon? Találkozok még a szüleimmel? És ha sikerül átjutni onnan hova tovább? Jack a kezét a lábamra simította és gyengéden megszorította. Rápillantottam, arcán láttam hogy ideges viszont az is tükröződött tökéletes arcán, hogy nem terv nélkül vág neki ennek az őrültségnek.
Újra a hátul ülő társaságra néztem akik halkan suttogtak és feltűnt, hogy Ayden egy pillanatra sem engedi el Zoey kezét.
- Akkor mindent a terv szerint kell csinálnunk. Nem kezdünk el őrül módjára szaladgálni. Ugye Zoey? - szólalt meg James.
- Miért én? - kapott a szívéhez legjobb barátnőm.
- Nem is tudom. - röhögött fel. - Maradhat a mi titkunk.
Zoey dühösen méregette a mellette ülő fiút. Nem lennék most James helyébe.
Őszintén szólva már nagyon hiányzott számomra az örökös civakodásuk. Ez az a társaság ahol mindig feltöltődöm energiával és akármilyen rossz is a napom mindig sikerül mosolyt csalniuk az arcomra. Ez az én csapatom, a családom. Ők majd segítenek nekem elfeledni azokat a szörnyű emlékeket amiket a táborban szereztem.
- Nekem nem kellene tudnom a tervről? - eszméltem fel bambulásomból.
- A lányok csak maradjanak ki ebből. - nyújtott át egy pisztolyt Aaron Aydennek.
- Igen? Akkor te mégis miért veszel részt benne? - oltottam le egy pillanat alatt.
A beszólásomat Jack és Zoey hangos nevetéssel jutalmazta míg a másik kettő fiú csak halkan kuncogott. Bár a durcás Aaron ott ült hátul így nem csodálkozom ezen.

Az út borzalmasan hosszú volt így bevallom őszintén el is aludtam a felénél. Egyszerűen csak jó volt úgy aludni, hogy tudtam nem kell semmitől sem félnem. Jack biztonságot nyújtott nekem csak a puszta jelenlétével is. Az is nyugalommal árasztott el, hogy kivilágosodott tehát reggel van.
Ahogy kinyitottam a szemem pedig az ő mosolygós arcával találtam szembe magam. Egy lágy csókot nyomtam az ajkaira és közelebb húzódtam hozzá.
- Annyira jó érzés, hogy újra itt vagy. - motyogta.
- Hol vagyunk? - kérdeztem.
- A faltól nem messze. - válaszolta. - Csak megálltunk pihenni.
- Nem kellene indulni? - húzódtam el tőle és idegesen kiszálltam az autóból.
- Ne aggódj. - követte mozdulatomat majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Ezután pedig egyedül maradtam így szemeimmel Zoeyt kezdtem el keresni akit elég hamar meg is találtam. A tájat kémlelte így kihasználva ezt a ritka pillanatot mögé osontam és nagy lendülettel a hátára ugrottam. Az egyensúlyát elvesztette így mindketten a földön kötöttünk ki sikítás és nevetés kíséretében.
- Ismerős a helyzet Zoey! - kiabálta James.
- Esküszöm, hogy megfojtalak még a mai nap folyamán. - kiabálta vissza a barátnőm.
Értetlenül néztem rájuk majd figyelmesen hallgattam Zoeyt aki elmesélte miről is van szó. Miket meg nem tesz értem. Ő egy igaz barát..
Amikor feltápászkodtam a földről Jackhez sétáltam ugyanis Ayden Zoeyhoz sietett így nem akartam őket zavarni.
- Mi a terv? - kérdeztem Jacket.
- Neked a testvéremmel kell maradnod. Én és a fiúk elintézzük az őröket a falnál ti pedig ha jelet adunk elindultok kocsival értünk. - húzott közelebb magához.
- De Jack...mi nem tudunk vezetni. - mutattam rá a dolgokra.
- Tévedés. Zoey tud vezetni ugyanis megtanítottam neki pár dolgot amíg ti távol voltatok. - vigyorgott rám majd csókot nyomott a számra.
Bólintottam egyet majd elhúzódtam tőle mert a terv kezdetét vette.
Bepattantam Zoey mellé az autóba és lassan indultunk meg a fiúk után akik gyalog vágtak neki az útnak.
- Aggódom. - suttogta Zoey amikor megálltunk.
- Nem lesz semmi baj. - nyugtattam őt is és magamat is. Csak küldjék már azt az átkozott jelet.
Kis idő elteltével az égen egy éles fény tűnt fel és Zoey már rá is lépett a gázpedálra. A fiúk körülbelül 5 méterre voltak tőlük, de nem voltak egyedül. Egy dühös férfi szaladt utánnuk pisztollyal a kezében. Nem is gondolkodtam, mikor felkaptam egy fegyvert, kipattantam a kocsiból és lábonlőttem a fickót. Mindenki csodálkozva meredt rám.
- Ez igen kisanyám! - füttyentett James, kissé bicegve közeledett a kocsihoz.
- Azért valamire csak hasznos volt az a tábor, de mi történt veled? - kérdeztem.
- Egy golyó súrolta a lábam, de jól vagyok.
- Akkor mindenki jól van? Induhatunk? - hajolt ki Zoey a kocsi ablakán. Mindenki bólintott és elindultunk.
A fiúk beültek hátra és egy szempillantás alatt kerültünk a fal másik oldalára.
A jármű sebesen száguldott és biztos vagyok benne, hogy átléptük a sebesség határt de ott abban a pillanatban ez senkit sem zavart.
Viszont egy dolgot nem tudok kiverni a fejemből. A fiúk mit csináltak az őrökkel? Nem merem nekik feltenni ezt a kérdést. Félek a választól.

- Megérkeztünk! - jelentette ki Zoey mosolyogva.
- El sem hiszem. - nyújtottam ki végtagjaimat.
Szinte egyszerre ugrottunk ki a kocsiból és mosolyogva figyeltem ahogy Ayden Zoeyt magához húzza és egy puszit nyom a hajába. Annyira aranyosak együtt.
A házba beérve csodálkozva néztem körbe. Nem nagy lakás de otthonos.
- Figyelem! Három szoba van. Én Lennonal alszom míg Zoey Aydennel. De figyelmeztetlek ha rosszat hallok megfosztalak attól a bizonyos szerszámodtól mint egy jó testvér. - nézett fenyegetően Aydenre. - Nos fiúk...ti pedig együtt.
- Mi?! - visított fel Aaron.
James idegbeteg módjára kezdett el rohangálni a nappaliba a hírt meghallva és én mint egy remek legjobb barátnő észrevétlenül kiraktam a lábamat így pontosan Zoey előtt esett el.
- De ismerős szituáció. - pacsizott le velem Zoey.
- Ez most fájt. - kelt fel James nyögdécselve a fölről.
Miután kiröhögtük magunkat boldogan indult el mindenki a szobájába és már beakartam csukni az ajtót,hogy Jackel lehessek de Zoey két utazótáskát tett le elém.
- A tiéd és a bátyámé. Tudod én is tudom használni a nagy fát. - kacsintott majd besietett Ayden mellé a szobájába.
A szoba ajtót becsuktam magunk után miután bepakoltam a táskákat és levetődtem Jack mellé az ágyra.
Szorosan magához húzott és belélegeztem férfias illatát. Így nyomott el mindkettőnket az álom. Békében és nyugalomban.