9.rész

Lennon Morris

Természetesen nem Jackhez mentem. Elegem volt az egész helyzetből. Úgy voltam vele míg van szabad akaratom addig azt csinálok amit szeretnék és a Jackkel való beszélgetés nem volt a terveim között. Lehet, hogy tetszik, de erre a beszélgetésre még nem álltam készen.
Az erdő felé vettem az irányt. Eljött egy pillanat mikor azt se tudtam hol vagyok és bevallom egy kicsit be is pánikoltam, pedig az erdőt úgy ismertem, mint a tenyeremet. Próbáltam kiutat találni, sikertelenül. Már lejártam a lábam, de hirtelen fényes épületek jelentek meg előttem. Valamilyen táborszerűség lehetett. Iszonyatosan nagy területen helyezkedett el, közelebb merészkedtem és ezután olyan dolgok történtek, amit reméltem, hogy sosem kell végignéznem. Két szekrénynagyságú férfi lépett ki az ajtón és egy szegényes öltözetű nőt vonszoltak maguk után. Az egyik fickó letérdeltette és a másik egyenesen az asszonyra célzott. Iszonyatos sikítás tört fel torkából. Durr. Meghalt. A szemem láttára ölték meg. Nagy erőfeszítések árán sikerült visszatartanom a feltörekvő ordítást. A kezemet a számra szorítottam, a szememből patakokban folytak a könnyek. Óvatosan visszaszaladtam az erdőbe és csak futottam ahogy a lábam bírta. Ismerős környékre értem, átszaladtam a vámhídon, hallottam a patak csobogását. Hirtelen elcsúsztam a vizes talajon és a patak medrében találtam magam. Esés közben beverhettem a fejem valamibe, mert alig értem a vízhez elveszítettem az eszméletem és csak a nagy sötétségre emlékszem.
Amikor magamhoz tértem azt se tudtam ki vagyok. Iszonyúan fájt a fejem és nagyon fáztam, mivel félig a patakban voltam. Nehezen sikerült állásba parancsolnom magam. Alig bírtam elvonszolni magam a házunkig és mikor végre megérkeztem szinte szó szerint be estem a házba. Édesanyám azonnal rohant hozzám amikor meghallotta, hogy haza értem. Kétségbe esett tekintettel mért végig, beszélt hozzám, de nem értettem mit mond. Próbálkozásom a beszédre sikertelen volt, kiszáradt a szám és egy hang se jött ki a torkomon. Még mindig a látottak hatása alatt álltam. Anya a fürdőbe vitt és a forró vizes kádba terelgetett. Egy órán keresztül aludtam nyitott szemmel a kádban, amiben a víz sajnos elég hamar kihűlt. Ezután pizsamába bújtam. Anya hozott be nekem meleg teát, nagyon jól esett a törődése. Nem kérdezett ezután semmit csak magamra hagyott, hogy tudjak aludni. Életem egyik legszörnyűbb éjszakája volt. Ha nem a köhögő roham tört rám akkor a szörnyű este emlékei fészkelték be magukat a fejembe.
Másnap anyám áthívta a háziorvosunkat, mert nem akart abba maradni a köhögésem és be is lázasodtam. Azt mondta a doki,hogy tüdőgyulladásom van és sokáig ágyban kell maradom. Természetesen nem bántam, hogy otthon kellett maradnom, sőt örültem is az ágyban maradás lehetőségének. Zoey sokszor próbált eljönni hozzám, de megkértem anyát, hogy ne engedje be őt. Nem akartam senkit sem látni, főleg őt nem. Előtte nem tudtam volna eltitkolni amit azon az este láttam, már pedig én elakartam titkolni mindenki elöl.
A lehető leghosszabb ideig próbáltam nem menni iskolába, de két hét után anya megelégelte és nagy bánatomra nem tudtam eljátszani, hogy még beteg vagyok, így kénytelen voltam suliba menni.
Egész nap sikerült elkerülni mindenkit akit elakartam. Viszont az ebészünet előtti óra utolsó felében a sulirásióba bemonták, hogy minden diákot kérnek a szünetben a tornaterembe.
A diákok nagy része már jelen volt, az utolsók között érkeztem. Körülbelül egy perc telhetett el mikor megjelent az igazgató jobbján egy ismeretlen férfival. A fickó alacsony és kövér testalkatú. Hájtól húrkázodó tokája csak úgy csüngött, a fején csak nyomokban lehetett látni hajat, a tetejében még a fogai sárgák voltak. Szájszag és dohány keverékétől bűzlött, amit az első sorban nagyon is éreztem. Elegáns öltönyt és nadrágot viselt, de a hónaljánál izzadság folt ütött át. Hányingerem volt attól az embertől. Aztán lassan a tanulók felé fordult és belekezdett mondandójába.
- Sziasztok! Én Sebastian Wyatt vagyok. Azért jöttem el ma hozzátok, mert Doyl kormányzó megkért, hogy hívjam fel a figyelmeteket a hazánkban és más országokban lévő helyzetre. Mint tudjátok nagy áldozatok árán teremtettük meg a Földünkön a békét. Azonban mostanság egy igen csak figyelemre méltó problémával állunk szemben. Újabb háborús helyzetek alakultak ki világszerte és hazán megóvása érdekében a kormányzó parancsára minden városból, faluból és más településből elviszünk tíz fiatalt katonának és harcolnik kell, ha a haza védelme ezt kívja. Fele-fele arányban toborozzuk a katonákat. Lesznek lányok és fiúk. Természetesen lehet önként jelentkezni és ezzel megóvhatjátok barátaitokat, diáktársaitokat a besorozástól, viszont ha nem lesz önként jelentkező neveket fogunk húzni. Kaptok gondolkodási időt kedves tanulók. Pontosan egy hét múlva ugyan itt találkozunk. Viszlát!
Te szentséges ég...