19. rész

Lennon Morris

Nagyon mérges voltam először a fiúkra, de nem vagyok egy haragtartó típus, ezért nem tudtam olyan sokáig neheztelni rájuk. Miután visszaértünk a házhoz Aaron és James vacsorával vártak minket. Le voltam nyűgözve, látszott rajtuk mennyire próbálnak Zoey kedvében járni, hogy megbocsájtson nekik. Persze én tudtam, hogy ha szándékosan tették is volna akkor se lenne mérges. Zoeynak olyan nagy szive van, ezt mindig is irígyeltem tőle. Jack és Ayden már nem bocsájtottak meg a fiúknak ilyen könnyen. Nekik a tudat, hogy a legjobb barátnőmet baleset érte sokkal jobban fájt mint Zoeynak az egész baleset.

- Ne haragoskodj már! - fordultam Jack felé.

- Hogyne haragudnék?! Egy vacsora miatt szerinted majd meggyógyul Zoey keze? - morgott rám.

- Nem! De ha a testvéred nem haragszik rájuk akkor neked sem kellene! - feletem neki.

- Majd én tudom,hogy nekem kell-e vagy.... - Jack nem tudta befejezni a mondandóját mert fölémásztam és az ajkaimat az övére nyomtam. Egy csókkal hallgatattam el mert nem akartam vele vitába keveredni. Kezét a csípőmre tette mire elváltam tőle.

- Ne szemtelenkedj! - vigyorogtam rá.

- Ne? - vonta fel fél szemöldökét majd fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra.

- Tudom, hogy tombol benned a vágy de most nem lehet. - sóhajtottam fel fájdalmasan. Nagy sóhaj kíséretében legördült rólam és elterült az ágyon. Ezen csak felnevettem és közelebb bújtam hozzá. Gyors puszit nyomtam az arcára majd lehunytam a pilláimat és beléptem nem is olyan sokára az álmok világába.

3 hónap múlva

Kereken három hónap telt azóta amióta Angliába szöktünk. Senki nem tud rólunk semmit. Lehet azt hiszik meghaltunk vagy elképzelésem sincs. Zoey keze szinte már teljesen meggyógyult és a két fiú is megbocsájtott a másik két fiúnak. Jack volt az aki legkésőbb hiszen Zoey tudott hatni Aydenre aki a lány minden kívánságát figyeli. Egyik nap elmentünk bevásárolni, csak Zoey és Ayden maradtak a házban. Zoey nem érezte túl jól magát és Ayden természetesen felajánlotta hogy gondoskodik szerelméről. Amint visszaértünk egyből barátnőm szobája felé vettem az utat. A konyha mellett elhaladva Aydent pillantottam meg, aki éppen kaját készített. Megálltam és köszöntem neki.

- Szia.

- Szia. Visszaértetek? Mindent megvettetek?

- Igen, persze. Zoey?

- Fent alszik a szobában. Szinte mióta elmentetek alszik. Úgy gondoltam csinálok valamit mire felkel  mert még nem ebédelt. Felmennél felkölteni? Én még befejezem ezt.
Megint elindultam a szoba felé. Amikor benyitottam nem találtam senkit. Biztos a fürdőszobában van. Bekopogtam, de senki nem válaszolt. Kezdtem megijedni. Mindegyik szobába benyitottam, de sehol se volt. Lekocogtam a konyhába ahol Ayden tartózkodótt.

- Hol van Zoey? Nincs fent sehol - ekkor a többiek bejöttek, a megvásárolt cuccokkal a kezükben.

- Mi az, hogy nincs sehol? - a fiúk mind oda néztek ránk.

- Mi történt? - kérdezte Jack.

- Eltűnt Zoey! - mondta Ayden, de már rohantam kifelé az utcára, hogy Zoey keresésére induljak. Előbb kinéztem a kertbe hátha csak ki ment levegőzni, de ott se találtam sehol. Elkezdtem rohanni az utcán, mindenhol az ő arcát láttam, de igazából senki nem az ő szép és természetes arcát viselte. Azt se tudtam merre menjek csak rohantam amerre a lábam vitt. Az gondolatok cikáztak a fejemben, egyszerre árasztott el a kétségbeesés és a harag keserű íze. A lábam elkezdett remegni, olyan volt mint egy kocsonya, már majdnem feladták a szolgálatot, amikor hirtelen valaki megragadta a vállam. Jack volt az és egy papírt szorongatott a kezében.

- Elrabolták. Hagytak itt egy levelet. Lennon az a mocskok rabolták el és azt akarják, hogy visszamenjünk. Azért rabolták el, hogy megint részt vegyünk a piszkos ügyeikben. Ha nem megyünk vissza megölik.