21. rész

Lennon Morris

Az agyam ezerrel pörgött és csak csendesen hallgattam a fiúk veszekedését az autóban miután Theo felhívott minket.
-Komolyan mondom! Hogy a fenébe nem veszed észre azt ha valaki bemegy a házba? - csapott Jack a kormányra.
-Szerinted így akartam?! Nyílván azt akartam,hogy az egyetlen személy aki fontos nekem az életembe veszélyben legyen,ugye? Pontosan ezt terveztem! -kiabált Ayden idegesen.
-Igazad van,ne haragudj. - suttogott Jack. Mindenki ideges volt és félt. Ilyenkor könnyebben egymásnak esünk. Jack a kezét a kezemre rakta és próbált engem nyugtatni. Valahogy most ez nem sikerült neki. Nem tudtam ellazulni pedig általában sikerrel szokott járni. Elkezdett fájni a fejem, azt hittem nyomban szétrobban, már a gondolatok sem fértek el a fejemben. Közben Jack száguldott az úton mint egy őrült a legközelebbi kórház felé. A hátsó ülésen Ayden ölében tartotta Zoey ernyedt testét. Egyszer csak rám emelte szemeit, könny csillogott benne. Van az a mondás, hogy a szem a lélek tükre, hát én most láttam Ayden lelkét és összes érzését. Szavak nélkül is megértettük egymást, nem is tudtam volna mondani semmit, köpni nyelni nem tudtam.
- Végre itt vagyunk! - lélegzett fel Jack. Ahogy megérkeztünk azonnal kirobbantunk a kocsiból és Ayden a karjaiban vitte be Zoeyt. Ezután minden olyan gyorsan történt, a dolgok összemosódtak. Arra emlékszem, hogy bevitték a műtőbe, a kötelek össze-vissza vagdosták a kezét és csupa vér volt, majd valaki megragadta a karom és leültetett.

 Pár órával később

Már majdnem leragat a szemem mire az orvosok befejezték az operációt. A kötelek annyira elvágták a kezeit és a lábait, hogy muszáj volt összevarrni, sőt találtak egy nagyon mély vágást a hasán, amiből szinte megállíthatatlanul folyt a vér. De vége, túlélte, élni fog. Zoey láza még az egekben, bár már nem életveszélyes, így meg is engedték, hogy egy rövidke időre bemehessek hozzá. Eszméletlen volt, még nem ébredt fel, nem is csodálkozom rajta. Leültem mellé és megfogtam vékony kezét. Olyan törékenynek tűnt, a szívem szakadt meg, hogy megint ilyen állapotban kell látnom őt.
- Szeretlek Zoey, remélem hallasz engem és tudod én mindig melletted vagyok!

1 hónappal később

A tornácon üldögéltem, a Nap gyengéden sütötte az arcomat és ebben a pillanatban minden tökéletesnek tűnt. Zoey feje az ölemben pihent, éppen sztorikat meséltünk egymásnak. Boldog vagyok ilyen önfeledtnek látni azok után amiken keresztül ment. Egyszer csak eszembe jutott milyen csikis is az én barátnőm és eszeveszetten el kezdtem csikizni. Ő azonnal felvisított és szaladni kezdett.
 - Lennon kérlek fejezd be! Nem kapok levegőt - vihogott és próbált lehagyni. A kertben szaladgáltunk és egyfolytában nevettünk, de egyszer csak a jó kondimnak köszönhetően utolértem és lerántottam magammal a földre.
 - Zoey ígérd meg, hogy mindig ilyen boldognak foglak látni! - mondtam félig mosolyogva, félig komolyan.
- Ígérem, Lennon!