6.rész

Zoey Morgan

Miután lefeküdtem ránéztem a faliórámra.

Már éjfél is elmúlott de én képtelen voltam aludni.

Annyi minden járt a fejemben,hogy az álom manó valahogy nem akart hozzám bekopogni.

Nem tudtam milyen érzés kavarog bennem. Egyszerre akartam közelebb kerülni és eltávolodni Ayden-től. Fogalmam sincs,hogy mit akarok. Ő veszélyes..de mégis féltem őt mindentől.

- Zoey ébren vagy? - nyitott be a szobámba Jack.

- Persze. Gyere be. - mosolyogtam rá.

- Figyelj, én nagyon sajnálom, ami a nappaliban történt. De én féltelek, mert a húgom vagy. - hadarta el a mondanivalóját.

- Megértem én, de nem kell mindentől megvédeni. - hajtottam le a fejemet.

Hirtelen csak annyit éreztem,hogy átölel. Hosszú idő után, de végre megint megtette.

Azonnal viszonoztam az ölelését. Éreztem, hogy mások előtt ugyanolyan durva lesz, mint eddig, de itthon biztos voltam abban, hogy megváltozik.

Reggel nagy rohanásban voltam, ugyanis persze, hogy elaludtam.

A nagy sietségben még az ágyam sarkába is sikeresen belerúgtam.

A kapunkban viszont nagyon meglepődtem. Ott állt a négyes csapat. Ayden, Jack és a további két személy.

- Sziasztok - nyögtem ki miután oda értem hozzájuk.

- Szia - mondták szinte tökéletesen egyszerre.

- Indulhatunk? - kérdezte Jack.

- Persze - bólogattam.

És ekkor elindultunk. Jack és a haverjai elől én meg Ayden hátul. Lemaradt velem..

A szemem sarkából néha rápillantottam, de az utat nézte.

Csak mentünk egymás mellett és nem is szólaltunk meg.

- Zoey! - ült le Lennon szünetbe mellém. - Sajnálom. Nem kellett volna.. - kezdte el mondani de félbe szakítottam.

- Én is sajnálom az egészet. Csak tudod ideges vagyok, mert nem tudom mi ez az egész banda és minden olyan furcsa lett - mondtam.

- Megértem. Én is félek és ideges vagyok. De majd együtt megoldjuk, mint mindent. - ölelt át amit rögtön viszonoztam neki.

Tipikusan olyan emberek vagyunk Lennonal akik egy napig összevesznek, majd ki is békülnek. De ennek mi nagyon örülünk. Mert tényleg nagyon régóta vagyunk barátnők.

- Nézd csak kik fürkésznek minket balról - szólalt meg miután elengedtük egymást.

Lassan fordítottam oldalra a fejemet és bizonyosodtam meg, hogy kiről beszél.

Ayden, Jack és mint az úton kiderült James és Aaron.

- Ez bevallom egy kicsit ijesztő. - néztem rá mire felnevettünk.

- Kicsit?! Ez nagyon az. - húzta el a száját.

Suli után már éppen indultam volna haza amikor Ayden megjelent mellettem.

- Van kedved lejönni a parkba velem? - kérdezte.

- Lenne. De tudod..Jack. - vontam vállat.

- Tudja. Mondtam neki, hogy velem leszel. - billentette oldalra a fejét.

- Így már mindjárt más. Mehetünk. - mosolyogtam rá szélesen.

Ő is mosolygott majd kinyitotta az ajtót előttem amin kiléptem.

S elindultunk. Egy baráti találkozóra...vagy esetleg egy randira..

5.rész

Lennon Morris


A barátságos mosoly mégsem volt, olyan barátságos, mikor rájöttem kihez társul. Az egyik ismeretlen alak volt az.
 - Nagy tehetséged van az íjászathoz - dicsért.
 - Köszönöm - egy halvány mosolyt eresztettem el, ami inkább hasonlított vicsorhoz - Amúgy ki vagy te és mit akarsz?
 - Én James Martin vagyok. Ha jól tudom te pedig Lennon.
 - Jól tudod. És mit akarsz?
 - Erre sétáltam. Gondoltam ha már megláttalak akkor idejövök hozzád és egyébként is akartam mondani neked valamit.
 - Elég bátor vagy hogy ilyen későn sétálgatsz az erdőben.
 - Te se vagy gyáva. Szóval tudomásom szerint te vagy Jack húgának a legjobb barátnője.
 - Így van.
 - Jobban tennéd ha nem barátkoznál vele a saját érdekedben. Sok mindenről nem tudsz és nem is fogsz tudomást szerezni. Most figyelmeztetlek először és remélem utoljára.
 - Na ide figyelj Mr. " Szállj le a legjobb barátnődről a saját érdekedben". Te meg jobban tennéd ha békén hagynál engem. Senki sem volt kíváncsi a "jó" tanácsaidra, tartsd meg magadnak - utolsó mondatom után ott hagytam a fenébe.
Biztos voltam benne, hogy Jack vette rá a fenyegetésre. Elővettem telefonom és már hívtam is. Nem akartam be menni a házba és nem akartam véletlenül sem találkozni Zoeyval. Így kihívtam Jacket a ház elé.
 - Mit akarsz ilyen későn Lennon?
 - Azt, hogy a hülye haverod James megfenyegetett. Jobb lenne ha leállítanád. Alapjáraton azt sem értem, hogy te mért vagy ilyen velem, de hogy még másokat is rám küldesz, azért hogy békén hagyjam a húgod, szánalmas vagy Jack.
 - Befejezted? Nem én küldtem rád Jamest. És igen, nem szeretném ha tovább barátkoznál Zoeyval a saj...
 - Már te is kezded? Mitől akarod ennyire megvédeni őt?
 - Saját magától.
 - Miért kéne megvé...
 - Jaj  Istenem fogd már be! - a lehető leghatásosabb módszerrel hallgatattot el. Megcsókolt.

4.rész

Zoey Morgan

Ahogy Lennon kiejtette a száján a kérdését,még jobban összezavarodtam.

Kik ők és miért zsarolnák a bátyámat és a szüleimet?

Igen,elég veszélyesnek látszanak,de nem hiszem,hogy ezt tennék.

Erre a kérdésre nem lehetett normális választ adni. Így egy kicsit kikeltem magamból. Lehet durva voltam..de Lennon is ilyen lenne a helyemben.

Teljesen tehetetlen voltam,és a helyzetemen nem könnyített az sem,hogy a barátnőm csak így kirohant a szobámból.

Nagyot sóhajtva rogytam le a földre s temettem arcomat kezeimbe. Ezt most nagyon elrontottam.

Odakint már kezdett sötétedni és ilyenkor már nem nagyon járkálhatok az utcákon.

De aggódtam Lennon miatt,és mivel a telefonját sem vette fel tudtam,hogy utána kell mennem.

Hangtalanul nyomtam le az ajtóm kilincsét s mielőtt kiléptem volna a folyosóra óvatosan szétnéztem.

De mivel nem volt senki a környéken így kiléptem.

Hangokat hallottam a konyhából. Gondolataim szerint Jack és Ayden beszélgetnek.

Ez számomra jó dolog mivel így nyugodtan vehetem fel a cipőmet és mehetek ki.

Sikeres akcióm után egy dolog jutott eszembe.

Hol keressem Őt?

Otthon biztosan nincs. Mert akkor felvette volna a telefonjukat.

Így első ötletem a kis park volt ahol régebben voltunk.

Elindultam és az emlékeinken gondolkoztam.

Mindig kint voltunk és beszélgettünk. A fiúkról,a sminkekről,a ruhákról. De Jack ilyen durva lett mint most jelenleg és nem engedett el sötétedés után sehová. Sőt mindig otthon kellett lennem és kell is.

Csalódott lettem,ahogy megpillantottam az üres parkot. Nincs itt.

Nagyot sóhajtva túrtam bele hajamba és vártam az újabb ötletet a fejemben.

Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Az erdő. Talán ott van.

Amikor megfordultam tengelyem körül egy hatalmasat sikítottam.

Mögöttem ugyanis ott állt Ayden.

- Ma már másodjára. - fogta be a fülét.

- Talán nem sikítoznék ha nem úgy közlekednél,mint egy szellem. - vontam vállat.

- Mit keresel ilyenkor kint? Nem lenne szabad kint lenned. - nézett órájára a fiú.

- Mintha lenne bármi akadálya,hogy kint legyek. - legyintettem.

Már épp indultam,hogy kikerülöm amikor megfogta a karomat.

- Na most pedig elkísérlek a házatokhoz. - mondta.

- Nem kell. Nagy vagyok már. - vágtam rá egy grimaszt.

- Nekem mégis csak jobb lesz a lelkiismeretem ha én viszlek el innen. Nem neked való Aberystwyth ilyen későn. - mosolyodott el.

S elindult a házunk irányába. Én pedig csak néztem utánna s valami azt súgta,hogy jobb ha követem Őt.

Olyan biztonság érzetem volt ha vele voltam.

Pedig alig ismerem még..

- Honnan tudtad hol vagyok? - kérdeztem tőle ahogy beértem.

- Hazafelé tartottam amikor megláttalak. - felelte.

- Öhm..értem. - motyogtam halkan.

Az út csendesen telt. Csak annyit tudtam meg,hogy a bátyámmal nagyon jó kapcsolatban van és hogy a szüleivel de főleg apukájával nagyon jó viszonyt ápol.

- Itt vagyunk. - jelentette ki.

- Akkor jó éjt. - intettem egyet bénán.

- Jó éjt. Még majd találkozunk. - tette zsebre kezeit.

Ahogy beértem a házba még figyeltem ahogy elmegy.

A nappaliban pedig a dühös Jackel találtam szembe magam.

- Hol voltál Zoey? - vont kérdőre.

- Sétáltam. - hajtottam le a fejemet.

- Sötétedés után? - förmedt rám.

- Igen. Semmi nem történt itt vagyok! - válaszoltam én is hasonló hangnembe.

- De történhetett volna! - kiabált.

- Aj Jack. Elegem van,hogy így féltesz! Nem vagyok kisgyerek. Hagyjatok élni kérlek! - szaladtam fel a szobámba és vágtam be hangosan az ajtót.

Elegem van az állandó aggodalomból és hogy csak én nem élhetek átlagos életet.

Mert már suli után is haza kell jönnöm. Nem mehetek el szórakozni soha.

S most még Lennon is haragszik rám,vagy nem tudom.
Minden olyan nehéz és bonyolult lett.
S a gondolataim is csak egy felé forogtak.
Ayden....